Megnéztük végre a Valeriant (Nudlit nem érdekelte, de az volt a másik opció hogy nélküle nézzük meg, tehát jött), nekem bejött. (Nudlinak is tetszett azért valamennyire, 7-est adott rá*.) Cukik voltak a gyöngyök, jó volt a látvány (kivéve hogy az ilyen napsütéses homokos tengerpart-sehol egy fa nem annyira varázsol el, különösen ebben a hőségben, de biztos nem akarták egy az egyben az avatar bolygóját leutánozni), a lények, nekem a sztori is bejött, jó volt újra látni Ethan Hawke-ot. Tényleg csak néhány apróságot kritizálnék (Laureline szemöldökén kívül) (de Gé szerint az a színésznő védjegye), a kínos évődős-szerelmes párbeszédeket, hogy Bubát nem láthattuk többet, és hogy a valóságban a világűr nagyon üres, hatalmas végeláthatatlan hely van egy-egy bolygó között, ezért teljesen elképzelhetetlennek tartom hogy egy két nép között zajló háború egy bármilyen tőlük független (még ha lakatlannak is hitt) másik bolygó olyan közvetlen közelében történjen, hogy a lelőtt űrhajókat bevonzza a gravitációja. Ja igen meg hogy hol és hogyan élte túl az az egy kis sárkányka, ha addig senki nem tudott a Mül létezéséről, és a gyöngyök sem a többi népekről.
*- hányast adtál, hetest?
– igen, mért, beírod a blogodba?
– ha nem baj.
– nem zavar, engem szeret a kamera.
