Kultúrába ágyazott tehetlenség

Nincs miért csodálkoznunk hogy Magyarország ilyen depressziós, pesszimista nemzet és hogy még mindig ilyen gyakori az öngyilkosság (bár Európában már csak harmadikok vagyunk). Elég megnézni a nemzeti himuszunkat és szózatunkat, amit általános iskolában megtanítunk a gyerekeinknek és minden nagyobb ünnepen eléneklünk: ha jó történik velünk az nem a mi érdemünk hanem Istené, ha rossz, az biztos Isten/a sors büntetése valami bűnünkért*, vonzó jövőkép a véres nemzethalál, és úgy általában nem lehetünk befolyással a sorsunkra csak egy távoli, szigorú valakinek könyöröghetünk, aki eddig sokat bántott minket direkt, hogy hátha most megszán minket, ennek ellenére aki jó fej az nem menekül el innen hanem tűr, meg nincs is értelme elmenni mert a sors elől úgysem menekülhetünk.

És nem is azt mondom hogy a himusz meg a szózat minden baj okozója, hanem hogy egy olyan országban élünk, ahol ezek megíródhattak és a döntéssel bíró emberek úgy találták hogy mindenki fog tudni velük azonosulni, és 150 évvel később is a döntéssel bíró emberek úgy látják hogy ezekkel a költeményekkel lehet legjobban jellemezni minket.

*rendszeresen hallom/olvasom értelmes, művelt emberek szájából, még akkor is ha konkrétan egy másik ember bánt velük rosszul.

Advertisements

3 thoughts on “Kultúrába ágyazott tehetlenség

  1. tudatosan próbálom kerülni mostanában, hogy az életet, a sorsot, bárkit hibáztassak. Csak akkor ugye ottmarad az, hogy valóban egy konkrét személy tehet a rosszról, “ne adja ég” (ugye?), saját magam vagyok a felelős és esetleg az sem kizárható, hogy egy-egy rossz dolognak nincs felelőse. Valahol a folyamatos bűnbakkeresés az ok szerintem. Kell, hogy valaki hibás legyen. Olyan nincs, hogy ez a sok borzalom, ez magától van. És ha ez a generátor egyszer berántódik, önbeteljesítővé válik. Egyszerűen az ember annyira arra koncentrál, hogy túltegye magát a sok rosszon, hogy közben elszalad a jók mellett. Aminek nyilván az a következménye, hogy úgy éli meg, hogy csak rossz történik.
    Az megint más kérdés, hogy ezt tudni és egy ilyen környezetben nem ilyenné válni, két egymástól teljesen független dolog.

    • hú ezt már láttam többször csak nem bírtam elolvasni. az a baj hogy a walesi bárdokat valamiért nagyon utálom, az egyetlen vers volt amit képtelen voltam megtanulni, valahogy megúsztam a feleltetést.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s