Amíg meleg

Szóval elmentünk megnézni A bajnokot (Pintér Béla) a Katona József színházban, és hát kár belém a kultúra, mert eleve nyavalyogtam hogy mért pont vasárnap este, fáradt vagyok, semmi kedvem esőben gyalogolni meg metrózni meg ilyenek, (amellett hogy Bercinek még hátravolt 6 versszak a Szózatból, Nudlinak meg két lecke) (ja hát a tanítók az egyetlenek a világon akik nem tudják hogy a szünetben kifejezetten egészségtelen tanulni). Meg hogy mért kell sorba állni a wc-ben, nem számítottak rá hogy itt egyszerre több ember is összegyűlhet? Ezek miatt eleve morcosan ültem be. Az első fő problémám az volt hogy ha egy moziban meg lehet oldani hogy mindenki lássa a vásznat, a színházban mért nem lehet hogy lássam a színpadot, azon nem akadtam ki hogy pont egy magasabb típusú ember ült előttem mert ebben 100%-ban biztos voltam, sosem volt még másképp. És nem az hogy nem láttam a szereplők lábát vagy ilyesmi, hanem a színpad középső egyharmada helyett egy fej volt (ha beszélgetett a párjával és oldalra nézett, több), szóval mindig csak azt láttam ami a szélén van. Ehhez jött hogy pont előtte olvastam el az indexes cikket a darabról, ahol az egész le van írva a fordulatokkal és a befejezéssel együtt (szpoiler nélkül csak az sms volt új meg amikor Attila tévézett). És igen, végig idegesített az “éneklés”, aminek ráadásul dallama sem volt, csak amikor valami más szám dallamára énekeltek néha, és a zongora is, a pár másodperc szünet megváltás volt. (Ez is igazolja hogy nekem nem lehet a kedvemre tenni, pont egy hete azon elégedetlenkedtem hogy az Ernelláék Farkaséknálban mért nincs aláfestő zene.) Szerintem így 3 (vagy 4?) kísérlet után elmondható hogy én nem vagyok alkalmas arra hogy befogadjam Pintér Béla művészetét, nem én vagyok a célközönség. Visszajöttek az iskolás emlékek amikor megnéztem az órát és még csak 25 perc telt el, úgy éreztem sosem lesz vége.

Itthon pedig  egy kisebb foscunami fogadott minket, ami várható volt így a szünet utolsó estéjén. Nudlinál már megszoktuk ezeket a kirohanásokat, és el kell ismernem hogy kicsit szelídülnek is (annyira bosszantó dolgok történtek egész este (pl hogy előbb indultunk a színházba mint ahogy ő gondolta), hogy bosszúból nem írta meg a természetismeret-leckét). Aztán Nudli elkotyogta hogy Berci korábban sírt, amitől Berci újra sírni kezdett, és nagy nehezen kinyögte hogy valójában már feleltek a Szózatból és abból is begyűjtött egy egyest a Himnusz mellé. Vigasztaltuk, és megfejtettük hogy az történt, hogy a tanítónő év elején beíratta velük a könyvbe végig a versek mellé a dátumot hogy mikorra kell tudni, és aznap mindig felelteti őket (Berci általában sorra kerül első nap, mert a névsor elején van, kivéve a Husztnál amit megtanult). Heti egy vers, ha rövid, kettő. Felülbíráltuk a tanítónőt miszerint a 13 évesek már elég érettek ahhoz hogy maguktól számon tartsanak ilyesmit, és mi is figyelni fogunk ezután. Egész hamar megnyugodtak, még beszélgetnek, fogalmam sincs mikor fognak elaludni mivel a szünetben eléggé elcsúszott az alvásuk (és Berci elcsúszás nélkül sem tud korán elaludni)*. Max másfél napot adok magunknak mielőtt valamelyikük megbetegszik.

*pont a napokban ki is fejtette hogy olyan munkahelyet fog választani ahol lehet déltől dolgozni, mert előtte ő használhatatlan. Nudli is kontrázott, pedig ő pacsirta alkat.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s