Szóval

megnéztük mamintivel az Ernelláék Farkaséknált, nekem felszínesebb gondolataim támadtak a filmmel kapcsolatban, pl ilyen általánosítások hogy a magyar filmek mért mindig ennyire nyomorúságos életeket mutatnak be, ennyire pucéran és őszintén hogy ennyire látszódjon a szereplők minden hátrányos tulajdonsága és az életük üressége és kilátástalansága hogy ennyire kínosnak és nyomasztónak éljem meg, bár a végére kicsit jobb lett. Meg hogy tök jó ez az eszköz hogy nincs zenei aláfestés, hanem csak csend, beszéd (/kiabálás) és a parketta nyikorgása, mert tök jól kelti ez is a feszültséget meg a nyomasztást, de másfél órán keresztül sok, és ahhoz képest biztos nagyon sokat ki kellett volna érteni a végén az egyetlen számból de nekem nem jött össze. Azt csak maminti posztjából tudtam meg hogy Hajdu Szabolcs saját lakásában vették fel, azzal kapcsolatban meg arra jutottam hogy hogy lehet ilyen régimódi lakásban élni (igen, nekem ez is nyomasztó, de lehet csak azért mert a nagymamám lakására emlékeztet ahol nem voltam felszabadult), és hogy már értem hogy mért volt emeleteságy a gyerekszobában ha “a gyerek” nem is azon aludt. Meg hogy hogy lehet egy testvérpár neve Eszter és Ernella.

De gondolom ezek meg rólam mondanak el sok mindent.

Ami meg sokkal jobb volt, hogy egy csomót beszélgettünk, próbáltam biztató és támogató lenni maminti felé de sikerült sokkolnom is emellett, de megint megegyeztünk hogy ezentúl rendszeresen fogunk találkozni.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s