Amire a múlt hétből szeretnék emlékezni

Befejeztük a Stranger Thingst, nem a sztori miatt tetszett nagyon hanem a karakterek miatt, sok jó szereplő és jó színész volt benne.

(a mr robot aktuális részére nem)

Nudli kérte hogy nézzük meg együtt a Zootopiát, ő már többször látta. Sajnos úgy tűnik túl magasra kerültek az elvárásaim, borzasztó klisésnek és szájbarágósnak éreztem a történetet, de persze szuperül nézett ki és néhányszor nevettem is. Csak az nem derült ki számomra hogy mit esznek a ragadozók, de lehet hogy nem figyeltem eléggé.

Amikor este 11-kor hazafelé autóztunk a sürgősségiről, a hároméves már jókedvűen nézegette a kocsi ablakán keresztül a csillagokat, és közölte hogy néha azt szokta képzelni hogy igazából kicsik és közel vannak. El akartam neki mesélni hogy én meg azt szoktam képzelni hogy az ég egy fekete lepedő amin csak apró lyukakon keresztül látszik át a mögötte levő fényesség, de már nem figyelt rám, de a szülei igen.

Az Aszódi Kisáruház, ahol kivétel nélkül minden kapható. És a tőle srégen levő virágbolt, ahol nem bajlódnak az idényjellegű holmik elpakolásával így az ember egész évben tud valentin napra, ballagásra és halottak napjára is vásárolni. Itt Nudli már elég nehezen bírta a várakozást és azt is megunta hogy a kedvenc moziban látott filmjeinkről kérdezgessen minket, de szerencsére Gé mentő ötletként kikereste a telefonján az appot ahol az összes általa nézett film szerepel és csoportosítható aszerint hogy hány pontot adott rá, a következő 20 percben Nudli ebből olvasta fel a tízeseket és a kilenceseket.

“Ájszupidej, galapupidej!” (=einsteigen bitte, zurückbleiben bitte)

Megnéztük a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlant, az volt róla a benyomásom előtte hogy vagy nagyon tetszik az embereknek vagy nagyon nem, én valahogy mindkettőt megtapasztaltam (mondjuk ez tényleg különleges élmény, nem hiszem hogy gyakran előfordult már) – miközben néztük, kifejezetten idegesített hogy ennyire balfék a főszereplő, ennyire nem ebből a világból való, mi történik, miért, mi ez az egész. A színészi játék, hangsúlyozás is gyakran bosszantott, de lehet hogy ez az én hibám. Közben csak a busz után futós rész tetszett, meg  az oravec dávidos (vagy ki). Viszont utána ahogy egy-egy jelenet felidéződött bennem, mégis tetszett, bár továbbra sem értem hogy mi volt ez az egész, de lehet hogy ez is az én hibám.

A baba illata, mosolya, puha meleg keze a nyakamon.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s