Nem is tudom mit írjak a Zabhegyezőről, elsőre végigfutottam rajta, kíváncsi voltam azokra a részekre amikre emlékeztem sok évvel ezelőttről, egy csomó minden volt amire nem emlékeztem vagy egyáltalán nem úgy. Meg arra is kíváncsi voltam hogy aspi-e Holden, mert amióta tanultam az autizmusról felmerült bennem hogy amiatt különbözik annyira a többiektől, de szerintem nem. Aztán azonnal újrakezdtem, most már jobban figyelem a részleteket is. Felületes szinten nagyon tetszik a stílusa, lehet hogy át is vettem belőle egy kicsit még annak idején (nem is emlékszem mikor olvastam először), ez a mindent eltúlozva leírni (nem tudok rá példát), meg a “meg minden”. Meg ez hogy minden után odateszi hogy “I really do”- nem tudom a fordításban hogy van (ezt nem vettem át). Az a fura Holdenben hogy egyrészt borzasztóan különbözik tőlem (mindig tanultam, sehonnan se rúgtak ki, eszembe se jutott volna 16 évesen hotelben lakni meg éjszaka mászkálni a városban meg ilyesmi), másrészt meg mégis rokon léleknek érzem, csak szerintem jobb ember nálam. Teljesen mélyen meg szerintem most se értem, de kicsit mélyebben arra jutottam hogy érzékenyebb és okosabb a körülötte lévőknél, ezért mélyebben gondolkodik dolgokról, emellett depressziós, mert szörnyű traumán ment keresztül amit nem igazán segítettek feldolgozni neki (lehet hogy próbálták, de lehet hogy a pszichiáter is butább volt nála, vagy nem is pszichiáterre lett volna szüksége), és elküldték bentlakásos magániskolába mert gazdagok és az a szokás, ahol nem tud beilleszkedni és szintén sok rossz élmény per trauma éri. És egzisztenciális krízisben van- mi az élet, miért vagyunk itt, mi fontos és mi nem, mi ad értelmet a mindennapoknak. Azon gondolkodtam hogy mi az egésznek a mondanivalója, de szerintem nem volt egy konkrét üzenet amit Salinger át akart vinni (mint Marquez hogy az élet magányos és az idő körben jár), amihez kitalált szereplőket meg történéseket, hanem a saját fiatalkori élményeire alapozta és csak kiírta magából amiken akkor gondolkodott. De lehet hogy nincs így, nincs kedvem utánanézni. Kijelöltem egy hosszabb részt ami illusztrálja hogy milyen érdekes és újszerű gondolatai vannak látszólag semmitmondó események kapcsán is, gondolom a felét fel sem fogom amiről még szól, de rossz a kindle zsinórjának a csatlakozása ezért nem tudom bemásolni, begépelni meg nem fogom. Arról szól hogy majdnem minden héten mentek kiskorukban a múzeumba ahol minden ugyanolyan volt de közben ők mindig változtak. Az is tetszett amikor az egyik tanárnál kiselőadásokat kellett tartani és ha valaki eltért a témától a gyerekek bekiabáltak és aztán rossz jegyet kapott, pedig szerinte az nem is baj ha valaki eltér a témától.

2 thoughts on “

  1. Rokonlélek, ezért jól lehet azonosulni vele (márakinek…), sajnálatra-és irigylésreméltó. Régen nem is tudtam, hogy szerelmes vagyok-e Holdenba vagy olyan akarok lenni mint ö.
    Minden egyes alkalommal, ha elolvasom (5-10 évente), egyre pesszimistábbnak érzem. 15 évesen egyáltalán nem érintett meg, inkább idegesitett a hülye szövege. Teljesen jogos, hogy felnötteknek irta Salinger, szerintem az tudja igazán értékelni, aki valamenyire lezárta már a kamaszkorát, életkortól függetlenül.

    Nem birom ki, hogy ezeket ne ajánljam, én imádom John Greent, föleg amikor Holdenröl beszel (=hadar)

    https://www.youtube.com/results?search_query=john+green+the+catcher+in+the+rye

    Szerinted a mai ifjúságot érdekelné a könyv? Pl a férjed olvasna ilyet a diákjaival? vagy ajánlaná nekik a jövöre nézve, hogy el ne felejtsék elolvasni 30 évesen 🙂 ?

    ès szerinted a tanár, (Mr Antonioni?)tényleg “akart töle valamit?”

  2. Én nem akarok olyan lenni mint Holden, mert szerintem az érzékenysége miatt nagyon sérülékeny, és ezért nagyon szomorú.
    Gé azt mondja szokták néha olvasni a diákok a suliban és szerinte tetszik nekik, ő még nem olvasta velük.
    Hát szerintem igen, részeg volt és rámozdult, nem akart neki ártani de az is érthető hogy 49-ben a 16 éves srácnak ez traumát okozott (ha egy ennyi idős nő mozdul rá az is rossz lett volna).
    Közben mégis kicsit utánaolvastam és egyes teóriák szerint ebben a könyvben Salinger a háborúban átélt élményeit írta ki, elég fura ötlet de róla ezt is el tudom képzelni.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s