Jóban voltam néhány rezidenssel, akik akkor kezdtek el dolgozni amikor én épp leszakvizsgáztam, és őszintén, irigység nélkül örültem amikor bejelentették hogy ők több fizetést kapnak nálam (nem két forinttal), bár megértettem azoknak a kollégáimnak a felháborodását is akik negyven év lelkiismeretes munkája gyümölcseként még mindig valamivel kevesebbet vihettek haza. Kiderült hogy még mindig naiv vagyok, ugyanis biztos voltam benne hogy ennek a változásnak néhány éven belül hozzánk is fel kell gyűrűznie, ez így nem tartható hosszú távon, legkésőbb ha ők leszakvizsgáznak és lezuhan a fizetésük, borul minden. Miközben ezeket az embereket személyesen továbbra is nagyon szeretem, és örülök hogy nekik kicsit könnyebb, de általánosságban most már valódi keserűséget érzek attól hogy csak a tavaly végzett fiatal szakorvosok kapják tovább ugyanazt a juttatást, aki meg olyan debil hogy nem hagyta még itt az országot és/vagy az egészségügyet az rohadjon meg. Tuti nincs még egy ilyen ország a világon.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s