Azért nem blogolok, mert most hogy már nem divat, elkezdtem játszani a candy crush sagával (meg még kettővel hogy teljen az idő amíg lesz új élet) és csúnyán rá is kattantam.

Befejeztem Hoess önéletrajzát, bár még mindenféle függelékek hátravannak. Borzasztó az egész, ingadozom aközött hogy egy lelketlen pszichopata volt mégis és hogy egy nagyon felelősségteljes, szabálykövető, bár nacionalista és fajgyűlölő, de mégis nagyjából átlagos ember volt, amilyenből lett volna helyette száz másik aki elvégezze a feladatot. Azt elhiszem neki hogy nem volt egy vadállat aki örömét leli mások szenvedésében, de ettől csak még riasztóbb hogy így is végigvitte. Nagyon testközelből és részletességgel írja le a történteket, és bár ismételgeti hogy őt is megviselték, annyira nehéz még ilyen távolból is olvasni hogy egyszerűen nem értem, hogy aki ezt átélte az hogy bírta ki, kilépni ugye nem lehetett, de miért maradt életben, miért nem őrült bele (bár most volt egy index cikk ami szerint Nürnbergben eléggé őrültnek tűnt, amnéziás volt és nevetgélt meg újságot olvasott a per közben). Úgy tűnt hogy fontosabb volt neki hogy rend legyen a táborában mint az emberek sorsa.

És megnéztem végre én is az Agymanókat, nagyon cuki, bár kicsit sajnálom hogy ha már kerestek modellt arra hogy hogyan működnek belülről az emberek, nem lett egy kicsit használhatóbb (hoki-személyiségsziget? ami ha szomorú vagy összedől és hirtelen nem tudsz hokizni?) (miért egy-egy alapérzelem irányítja a gondolkodásunkat, hogy dől el hogy melyik, ez változik vagy az anya már kislánynak is főleg szomorú volt, apa meg dühös? bár apa szinte sose dühös, inkább kedves, törődő, stresszes, csak egyszer kiabál rá a kislányra) (sémamódokkal szerintem jobban működne) (nem tudom hogy azt a gyerekek megértenék-e, de lehet hogy igen mert rímel arra ahogy tényleg működünk belül). Meg lehet hogy rosszul, de az ismertetőkből azt vettem ki hogy arról szól a film hogy a kislány hogyan küzd meg a depresszióval, pedig szerintem arról szól hogy a kislány szomorú a költözés után, és hogy az agymanói hogyan jönnek rá hogy a szomorúság is az élet része és helye van benne, miközben úgy tűnik a kislány az egészről mit sem tud. De végülis a lényege az hogy a kalandok során az agymanók és az elefánt bebarangolják az egész belső világot, hogy mindent bemutassanak, ami jó is lett.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s