(ez most nagyon nem illeszkedik a közhangulatba. napok óta gondolkoztam rajta és pont most tettem ki. nagyon sajnálom ami Párizsban történt. most már itt hagyom, azon kívül hogy emberek meghaltak nem hiszem hogy lehet vagy kéne párhuzamot találni.)

Túl vagyok a negyedén Rudolf Höss önéletrajzának (aki Auschwitzot vezette), eljutottam odáig hogy Dachauba került. Kíváncsi voltam, hogy ugyanolyannak tűnik-e a személyisége, mint ahogy Merle lefestette a Mesterségem a halálban. Nyilván az egy regény, és más neveket is használ Merle, de egyértelmű hogy Höss életén alapul és igazából ő is azt akarta boncolgatni hogy milyen ember az aki ilyesmire képes. És nagyon másképp látom mint ahogy ő: a regényből egy nagyon fura ember ismerhető meg, akinek nagyon durva a sorsa (aki nem olvasta a könyvet, de szeretné, spoiler nélkül, annak sajnos be kell érnie annyival hogy szerintem sokkal hétköznapibb ember volt sokkal hétköznapibb sorssal, mint ahogy a könyvből tűnik) – az apja egy elmebeteg állat aki az egész családot rettegésben tartotta és egész fura kényszereket erőltetett rájuk, fura bizarr okból akarta hogy pap legyen amit a főszereplő (ott Lang) már kezdettől elutasított. Aki pedig (Lang) szintén bizarrul kényszeres és fura gyerek, nem nagyon áll szóba senkivel, gyerekkorától kezdve katona akar lenni, arról ábrándozik hogy ölhet, jól érzi magát a börtönben a szabályok és rendszeresség miatt. Nincsenek érzései a szülei és a testvérei irányába (amit a könyv alapján azzal magyaráztam, hogy haragszik rájuk, mert az apja súlyosan bántalmazta, amitől az anyja nem védte meg, a húgai meg kevesebbet kaptak plusz ott voltak egymásnak támasznak). Tőle függetlenül alakul úgy hogy farmer lesz, eszébe sem jut hogy megházasodjon, gyakorlatilag bele van erőltetve a házasságba, amit végül nem utál, de a felesége panaszkodik mert nem mutatja ki hogy szereti. Kezdettől borzasztó merev és kötelességtudó, még akkor is ha a barátainak vagy másoknak árt a szabálykövetésével, emiatt választják ki a feladatra is.

Höss visszaemlékezése szerint rendszerető és szigorú az apja, de nem tűnik annyira állatiasnak és úgy tűnik hogy törődött vele nemcsak egzecíroztatta. Az anyja pedig meleg és kedves volt, H. viszont utálta az érintést és visszahúzódó volt, ennek ellenére tényleg ő is úgy írja le hogy a szülei halálakor nem érzett semmi különöset. Először elfogadta hogy pap legyen, csak az első világháború kitörése után érezte úgy hogy neki is harcolnia kell. De amikor kijutott a frontra, először nagyon szorongott és lefagyott, és csak hosszas rábeszélésre tudott rálőni egy emberre. A börtönben sokat filozofált az emberi természetről és gonoszságról, aztán depressziós lett, majd amikor jobban lett, tervezgette hogy hogyan fog boldog és teljes életet élni. Utána nem ment vissza a párthoz, mert nem mindenben értett egyet velük, hanem elment farmernek, mert a börtönben rájött hogy az a legjobb számára. Talál egy párt akivel úgy érzi hasonlítanak, jól megértik és jól tudják támogatni egymást, “amilyenre mindig is vágyott”, bár azt megjegyzi hogy sosem tudott a legbelsőbb dolgairól beszélni neki. Aztán amikor felkérést kap hogy legyen SS tiszt a koncentrációs táborban, hosszas vívódás után mégis igent mond, bár mint írta akkor még nem foglalkozott vele hogy mi az a koncentrációs tábor. Inkább úgy tűnik hogy mindig azért lép előre mert látják hogy felelősségteljesen és megbízhatóan végzi a “munkáját”, nincs ez előre így eldöntve. A korbácsolások nagyon megviselik, ha teheti nem nézi, de írja hogy voltak olyan kollégák akik kifejezetten élvezték, akiknek eleve erőszakosabb természetük volt, ők azok akikről később kiderült hogy saját kedvükre brutálisan bántalmazták a foglyokat. A kivégzések viszont nincsenek rá hatással.

Itt tartok most. Persze Höss biztosan szépítgette az emlékeit, de összességében egy viszonylag rugalmatlanabb gondolkodású, rendszerető, szabálykövető, inkább magának való ember mutatkozik meg, aki végső soron a német átlagemberek közé elég jól beillett. Szóval amit azóta már tudunk, hogy az emberek többsége képes szörnyű kegyetlenségeket elvégezni, ha azt mondják nekik hogy ez parancs és nem az övék a felelősség. Nincs tanulság. (Vagy de talán annyi hogy ne engedelmességre neveljük a gyerekeket, hanem önfejűségre, hogy a saját fejük után menjenek és merjenek bárkinek nemet mondani.)

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s