Befejeztem a NeuroTribes-t (rajtaütésszerűen 67%-nál- az ekönyvek szépségei). Tetszett, egy csomó dolgot megvilágított, a végkövetkeztetés elgondolkodtató – ez nem regény úgyhogy talán nem spoiler ha leírom, az a végkövetkeztetés hogy akiket ma autizmus spektrum zavarba tartozónak nevezünk (ja igen az is benne volt hogy ők elkezdték autistának nevezni magukat autizmussal élő helyett, merthogy az autizmus nem negatívum és ezért nem kell eltávolítani a személytől. De nem tudom hogy ez mennyire elterjedt és mit gondolnak arról ha mindenki más is úgy nevezi őket, tekintve hogy nekem is van olyan (orvosnő) ismerősöm aki szitokszóként használja), mindig is itt voltak, nincs járvány, és jobb lenne ha az okok és gyógymódok kutatására fordított rengeteg pénz helyett többet fordítanának az érintettek támogatására, segítésére, hogy boldog és teljes életet élhessenek.

Kicsit nehéz volt olvasni, mert egyrészt ugye ahogy írtam bosszantóan alakult a történet több ember miatt is, meg mert kicsit azt éreztem hogy Silberman rengeteg energiát fordított a kutatómunkára és nem akarta hogy ez rejtve maradjon ezért minden egyes apró részletet belevett ami a történet szempontjából nem is feltétlenül volt lényeges. Elképesztő mennyiségű személy szerepel benne és közülük ijesztően soknak szerepel az életrajza is. És az utolsó 33% nagyobb részében (most nem fogom megnézni hogy a tárgymutató mekkora rész) minden egyes tényhez és adathoz megadja a forrást. Szóval látszik hogy sok munkája van benne, érdekes, elgondolkodtató, és így hogy 67% annyira vészesen nem is hosszú, olvassátok el.

Advertisements

kicsi(jeim)mel beszélgetésekbe

Nudli: az milyen igazságtalan hogy ahhoz hogy lefordítsd egy film címét, meg is kell nézni.
s: az miért igazságtalan?
Nudli: mi van ha rossz a film.
s: hát el tudok képzelni rosszabb munkát.
Nudli: például?
s: vécépucoló, halász.
Nudli: a halásznak mért rossz?
gé: a halászok korán kelnek. és halszagúak.

Miközben a nagyon menő új, puha és szép új sálamba burkolóztam, ami puhán és finoman körülölelt a gusztustalan októberi nyálkában, azon méláztam hogy milyen egzotikus holmikat tudunk összehozni a ruhacserére, most valahogy különösen sok “nem lehetett otthagyni, 40000 forintos price tag volt rajta, de sosem hordtam, el sem tudom képzelni hova venném fel”, meg “ennek gyönyörű a színe, de kicsit túl sok”, “ezt inkább egy sálnak tudnám elképzelni”, “ezt mondjuk esküvőre lehet felvenni vendégként” volt a megszokott “megvettem de nem hordtam mert nekem túl nagy a kivágása” “túl rövid” “ez ilyen aláöltözősnek jó” “ez ilyen föléöltözősnek jó” “ez a szabás senkinek sem áll jól” “ez xy más épp nem jelenlévő ismerősünknek állna jól” kommentárok mellett, majd stílustanácsadásba is átmentünk és mindenkinek meghatároztuk hogy milyen típus és milyen színek állnak jól (én nyár típus vagyok, és a hideg színek állnak jól, amik közül a lilára, bordóra, kékre és zöldre emlékszem). Amióta vannak ezek a ruhacserék, én is kicsit bátrabban állok a ruhavásárláshoz, mert ha nem hordom, legfeljebb majd legközelebb elviszem, főleg hogy rengeteg cuccot hordtam már el, többször előfordult, hogy valaki megdicsérte egy-egy ruhadarabomat, és hozzátette hogy tőle kaptam (sajnos képtelen vagyok megjegyezni hogy mit kitől kaptam, nem azért mert nem tartom fontosnak, az agyam nem alkalmas rá). Nyáron például (ez még a bátrabban állok a ruhavásárláshoz részhez), amikor nyári hosszúnadrágot és pólót kerestem, vettem egy téli szoknyát ami olyan szabású ami mindig tetszett és le is volt árazva, és tegnap isolde elárulta hogy a kasmíros (?) (lehet hogy valami más szó volt) harisnya nem olyan kényelmetlen mint a többi (miután ezt neveztem meg fő indoknak arra hogy nem hordok szoknyát, haza is hoztam egy szoknyát), majd ki kell próbálni.

Ma pedig megismerkedhettem a forkhead box-binding protein-3-al is, amit (melyet) kis kutakodás után eldöntöttem, hogy nem fogok lefordítani villafejű dobozkötő fehérje-3-nak.

Végre kaptam fordítást, lehet hogy rögtön kettőt is de ez majd hétfőn derül ki, úgyhogy próbálok haladni az egyikkel, de máris elegem van ezekből a “the upregulation of inhibitory immune checkpoint pathways”-ekből és társaiból, amik (illetve amelyek) persze nem így önmagukban hanem hosszú bonyolult mondatok részeként szerepelnek, vagyis csak túlbonyolított, magyartalan és marginálisan érthető fordítás lesz belőle.