Befejeztem a NeuroTribes-t (rajtaütésszerűen 67%-nál- az ekönyvek szépségei). Tetszett, egy csomó dolgot megvilágított, a végkövetkeztetés elgondolkodtató – ez nem regény úgyhogy talán nem spoiler ha leírom, az a végkövetkeztetés hogy akiket ma autizmus spektrum zavarba tartozónak nevezünk (ja igen az is benne volt hogy ők elkezdték autistának nevezni magukat autizmussal élő helyett, merthogy az autizmus nem negatívum és ezért nem kell eltávolítani a személytől. De nem tudom hogy ez mennyire elterjedt és mit gondolnak arról ha mindenki más is úgy nevezi őket, tekintve hogy nekem is van olyan (orvosnő) ismerősöm aki szitokszóként használja), mindig is itt voltak, nincs járvány, és jobb lenne ha az okok és gyógymódok kutatására fordított rengeteg pénz helyett többet fordítanának az érintettek támogatására, segítésére, hogy boldog és teljes életet élhessenek.

Kicsit nehéz volt olvasni, mert egyrészt ugye ahogy írtam bosszantóan alakult a történet több ember miatt is, meg mert kicsit azt éreztem hogy Silberman rengeteg energiát fordított a kutatómunkára és nem akarta hogy ez rejtve maradjon ezért minden egyes apró részletet belevett ami a történet szempontjából nem is feltétlenül volt lényeges. Elképesztő mennyiségű személy szerepel benne és közülük ijesztően soknak szerepel az életrajza is. És az utolsó 33% nagyobb részében (most nem fogom megnézni hogy a tárgymutató mekkora rész) minden egyes tényhez és adathoz megadja a forrást. Szóval látszik hogy sok munkája van benne, érdekes, elgondolkodtató, és így hogy 67% annyira vészesen nem is hosszú, olvassátok el.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s