Berci tegnap kijelentette hogy alig várja a szülinapját, nem mertem megkérdezni hogy miért, mivel mára nem terveztünk semmit (vasárnap köszöntöttük fel). Délelőtt a munkahelyen elterveztem hogy azért veszek neki egy kicsi tortát, majd annyival tovább maradtam bent hogy épp odaértem értük időre a suliba, és csak itthon jutott eszembe a tervem (rossz anya vagyok). Csak szóban köszöntöttem fel, amire közölte hogy én vagyok az első ma, és nem igazán vigasztalta hogy anyu kirakott egy képet a fb-ra ahol több általa ismeretlen ember is felköszöntötte.

Közben néztük a Csodacsibét, Nudli mondott valamit Bercinek mire Berci rákiabált hogy nem nézi mert depressziós a film, mire Nudli elkezdte dobálni müzlivel, mire Berci megdobta egy spriccelővel úgy hogy lerepült a szemüvege, mire Nudli sírni kezdett és becsukta Berci laptopját, eldobta a fülhallgatóját, elvette az egerét és össze-vissza kattintgatott. Végül nagy nehezen lenyugodtak a kedélyek, meg onnantól a film is javult, de még mindig nem teljesen nyugodt a helyzet. Most nem tudom hogy ezek csak akkor történnek ha Gé nincs itthon, vagy akkor is ha én nem vagyok itthon, vagy akkor is ha mind itthon vagyunk csak nem veszem észre.

Nudli pedig azzal szállt be a kocsiba suli után, hogy ma rajzolta élete legjobb rajzát, gyorsan meg is mutatta, egy akasztott ember. Mikor hülyén néztem, megjegyezte hogy sejtette hogy így fogok reagálni. Majd elárulta, hogy nem azért tartja jónak mert morbid, hanem mert olyan lett amilyennek előtte elképzelte a fejében, ami ritka. Kérdésemre, hogy honnan jutott eszébe, elárulta hogy a Karib tenger kalózaiból.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s