Mikor hazaértem, alváson kívül semmi máshoz nem éreztem magamban energiát, ehhez képest elküzdöttem magam a dugóban a suliba, végigültem a szülőit, hazajöttem biztatni a gyerekeket hogy írjanak leckét illetve segíteni nekik (illetve a lehetőségekhez képest higgadtan hallgatni és kezelni Nudli sirámait hogy már fél óra eltelt és még mindig van hátra), valamint vacsit készíteni nekik. A másik választás az lett volna hogy miután végigültem a szülőit, késve átsietek a másikra, de így még mindig jobban jártam. Gé éppen teljesen kiborulva írogat üzeneteket hogy már nem bírja.

Az előbb pedig egy kicsi gyűrött papírfecnit kerestünk (tényleg nagyon kicsi, mondjuk félx2,5 centi, de nem pont mert amorf) és mentettünk ki a kukából, ugyanis Nudli találta valahol és olyan egyedinek tartotta hogy nagyon a szívéhez nőtt. Ez egy kicsit felvidított.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s