Az egészségügyről

A fekete ruhás nővér kapcsán még mindig aktuális, amit pár hónapja tervezek megírni, akkoriban is már volt ez a sztori és a csecsemőosztályon használt bevásárlókocsik apropóján is volt egy cikk. Az a baj, hogy akik közvetlenül találkoznak az egészségügy hiányosságaival (a betegek, ápolók, orvosok), azok hiába látják pontosan a gondot és akár a megoldást is, nincsenek eszközeik a változtatásra. Az ápolók, orvosok azt élik meg, hogy ők csak egy kis csavar a rendszerben, ami ugye szar, de bármi áron mennie kell tovább, mert különben nem lesz keresetük, nem lesznek ellátva a betegek stb. És emiatt bevállalnak rizikós helyzeteket, amiben viszont ha bármi történik, az rajtuk csattan. Mert ha mondjuk egy műtéti szövődmény során kiderül hogy barkácsfúró fejét meg horgászdamilt használtak, nyilván nem a gazdasági igazgatót fogják basztatni aki közölte hogy nincs pénz.

Szerintem az lenne a megoldás, ha ott ahol ellehetetlenülnek a feltételek, mert nincs pénz megjavítani a lélegeztető gépet, nincs pénz megfelelő alkatrészekre, nincs elég nővér aki ellássa a betegeket, nincs elég orvos törvényes kereteken belül kiállítani az ügyeletet (ugyanis szabályozva van hogy hány ügyeletre kötelezhető egy orvos és ezen felül mennyit vállalhat önként, de sok helyen kényszerűségből még ezt is túllépik, aztán nyilván másnap is ott maradnak illegálisan, ingyen, mert nem lenne aki ellássa az osztályt), akkor egyszerűen ott meg kéne állni, hivatalos formában eljuttatni a vezetőség felé hogy nem tudjuk folytatni a munkát, mert nincsenek meg a biztonságos feltételek, és nem akarjuk a betegek életét veszélyeztetni. Ellátnak annyi beteget amennyit biztonságosan el tudnak, aztán hazamennek, mert ki kell pihenniük magukat ahhoz hogy másnap is felelősségteljes döntéseket hozhassanak. Ha nincs ügyeletes, áll a műtő, áll az ambulancia mert nincs alkatrész a gasztroszkóphoz, nem ágyhiány, hanem lepedő és pizsama- hiány miatt nem tud beteget felvenni az osztály, akkor ez azonnal ott csapódna le ahol kell, és a vezetőség rögtön a saját bőrén érezné azt ami az ő felelősségük és kompetenciájuk. Csak most leszarják, egyszerűen annyit mondanak a személyzet panaszkodására hogy nem tudnak mit tenni, oldják meg.

Nyilván ha nem az lenne belénk programozódva százezer éve hogy nem szabad ugrálni mert úgyis mi szívjuk meg, láthatatlan kis robotokként végezni kell a dolgunk szorgalmasan, akkor talán nem lesz baj, hanem mondjuk hogy nekünk is vannak jogaink, és van reményünk arra hogy problémáink megoldódjanak, akkor eleve nem alakult volna ki egy olyan helyzet ahol a kisemberek viszik a hátukon a rommá rabolt egészségügyet aminek évekkel ezelőtt össze kellett volna omlani. Hanem pl. automatikusan feljebb kúsztak volna a bérek, mert még nagyobb veszteség a bérköltségnél, ha üresen áll az osztály mert nincs aki ellássa.  Ha a főnővér nem tart bent alkalmatlan kollégákat csak azért mert létszámstop van és helyette nem vehet fel újat, akkor nem lehetne az alkalmatlan, kiégett, érdektelen ápolókon köszörülni a nyelvét a médiának meg a lakosságnak, hanem egyértelmű lenne, hogy nincs elég nővér, mert ezért a fizetésért senki nem vállal ilyen áldozatos és felelősségteljes munkát. Ha a nővérek egyöntetűen kikötnék, hogy nem jönnek be éjszakai műszakra egyedül egy ötven ágyas osztályra. Ha a 60 ágyból csak 20-on feküdnének betegek, mert a két orvos ennél több beteget nem tud biztonságosan ellátni.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s