Pénteken mindkét gyerek megírta a Zrínyi matekversenyt (ahol nemcsak matekből hanem szövegértésből is jónak kell lenni) a saját évfolyamukban, Bercinek 5, Nudlinak 4 hibája volt a 25-ből, nagyon büszkék vagyunk rájuk. Még nem tudjuk a sorrendet, de mindkettő azért drukkol hogy ne jussanak tovább.

Tegnap meg sikerült mégis összehozni egy síelést Kékestetőn*, pedig már elkönyveltük hogy idén teljesen kimarad (és feleslegesen tároltuk az étkezőben a sícipőket és síléceket másfél hónapja). Most végre mindkét gyereknek volt kedve menni, bár előtte Berci mégis elkenődött miután felmerült hogy jön az unokatesójuk is de aztán mégse (és 11 év alatt még nem tanultam meg hogy az ilyesmit el kell titkolni előlük), de azért összeszedte magát. Mindketten nagyon ügyesek voltak, pont tökéletes volt nekik a pálya (az egyik lapos és rövid, húzós felvonóval, amit még nem ismertek de könnyen megtanultak, a másik lapos, széles és hosszú, csákányos felvonóval, amibe segítenek beszállni és egyáltalán nem ránt meg). Jó volt hallani hogy ebéd után Berci sürget minket, hogy siessünk mert már csak másfél óránk van zárásig, és még sokat akar csúszni. Meg ahogy a párhuzamos univerzumokról magyaráz apunak borzasztó hangosan. Gének pedig elárulta hogy idén eddig ez volt a legjobb nap. Amikor egymás mellett hóekéztek a lejtőn egész jó sebességgel, mögöttük meg mi, boldogságpillanatom volt (ez is olyan amire mindig vágytam, de sokszor nagyon távolinak tűnt hogy valaha elérjük). Hazafelé be is aludtak a kocsiban.

Most meg Berci nosztalgiasokkot kapott mert a bumerángon ment új gógyi felügyelő (ilyen 3d szerű a testük, meg minden bigyójuk is új, sokkal modernebb, ja és Penny már felnőtt), és kérte hogy nézzük meg a régi dvd-t amit annak idején körülbelül 165ezerszer láttak. Nudli viszont nagyon higgadtan kezeli, és emlékezteti Bercit hogy valrusz sem kapott nosztalgiasokkok amikor valami régi játékával játszott.

 

*anyunak nagy része volt benne, ő nézegette mindig a hójelentést hogy hol van még hó, szervezett volna ottalvósat is ha bármelyik szálláson hajlandóak felvenni a telefont vagy válaszolni a mailjeire, de így is jó volt. és utána minden költséget ők fizettek, ja és anyu visszagyalogolt a parkolóba a pótkesztyűjéért amikor rájöttünk hogy a gyerekeknek három bal- és egy jobbkezes kesztyűt hoztunk.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s