Meg kellett magam erőltetni hogy munka után leszálljak előbb a metróról a vietnámi étteremhez, de megérte, hiszen különben hogy tudtam volna meg a dupla kijövetel során hogy ki az aki már néz sorozatokat és ki jött le róluk és olvas meg főz meg iszik teát helyette. És hogy ki milyen ijesztő filmet látott gyerekkorában amitől utána sokáig félt. És hogy a teletubbies intrójában a gyerek aki a napocska volt mára felnőtt. Sajnos azt nem mondhatom hogy nagyon finomat ettem, hiszen az L. előre megmondta hogy csak a levesek finomak, de nem azt ettem (mert nem szeretem a levest) (meg tartottam tőle hogy mind csípős) (minek megy vietnámi étterembe aki nem szereti a csípőset). Viszont elhatároztuk az airport-airplane-top secret maratont.