A múltkor Berci szólt hogy házi feladat megkérdezni hogy mivel játszottak a szüleik gyerekkorukban, szóval megkérdezte és elkezdtem mesélni hogy hát logikai meg társas meg babaruhát varrtam, meg sokat olvastam, erre áttért arra a témakörre hogy szerintem a halálunk előtt tényleg lepereg-e az életünk a szemünk előtt, mert ha igen az nagyon menő lehet és ott biztos máshogy van az idő, mert az életünk hosszú mégis gyorsan végig tudjuk nézni, hogy az olyan lehet-e mint egy mozi és kinek a szemszögéből van, és hogy ha valami velünk kapcsolatos dologról nem tudtunk amikor történt, kiderül-e a halálunk előtt, mert ha igen az milyen fura lehet hogy meglepődve halunk meg.

A farsang náluk idén már egyszerű volt, mert felsőben minden osztálynak elő kell adni valamit, idén a hófehérkét darabolták fel 8 rövid részre amiket 2-3 percben elő kellett adni. Az osztályfőnökük elég lazán vette, nem kell nagy jelmez, ne legyen személyisége a törpéknek mert a sok hiányzó miatt lehet hogy meg se lesz a 7, elég nekik egy sapka és egyforma póló. Én vetettem fel hogy egy bő ing és egy öv még nem túl megerőltető és mégis törpésebb. Nem is kaptak túl jó helyezést, de a lényeg hogy jól érezték magukat.

Nudliéknak még a hagyományos farsang van és ma lesz, mivel külön van a felsősöknek és az alsósoknak*. Korábban mindenki kapott díjak csak voltak jobbak és még jobbak, de tavaly már kb 10% nem kapott semmit, amibe Nudli is beleesett, és nagyon el volt keseredve. Elhatároztuk hogy idén valami kreatív, ötletes jelmeze lesz. Két hete kezdtünk foglalkozni vele, Nudlinak semmilyen ötlete nem volt, nézegettük a netet. Neki tetszett a múmia de elvetettük mert az is gagyi, megállapodtunk a hőlégballon mellett. Gondolkoztunk hogy mi legyen az alja, miből legyenek a homokzsákok, ki is találtuk bár még nem kezdtük el megvalósítani. Pénteken rendeltem 15 színes héliumos lufit a farsang napjára egy vagon pénzért, majd délután Nudli azzal állított be hogy ő nem akar hőlégballon lenni mert furán érezné magát, múmia akar lenni. Elpakoltam a homokzsákhoz elővett zsákvásznat, felhívtuk a parti helyet hogy lemondjuk a lufikat, aranyosan visszaadták a pénzt, a családban mindenkitől kértünk fáslikat meg vettünk gézt, szétvágtunk egy régi lepedőt, és most reménykedünk hogy ne gondolja meg magát az utolsó pillanatban és kapjon díjat.

*Ami szuper mert így kétszer fizetünk belépődíjat és élvezzük végig a nagyon színvonalas programokat.

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s