Igen ez így tényleg velősen megoldja a kérdést. Mindenkinek joga van a véleményéhez, ha kinyílvánítja, azzal esetleg tudatja a világgal hogy ő egy faszfej. Csak ha mondjuk hivatalos médiába beengednek bizonyos személyes véleményeket pl azzal kapcsolatban hogy a megerőszakolás viccek anyaga lehet, azzal nemcsak azt közvetítik hogy ők faszfejek, hanem hogy ez nem iszonyatosan ízléstelen és nem kicsinyli le a problémát és nem megalázó az áldozatok számára.
A francia szerkesztőségben azért a jogért haltak meg olyan sokan, amely jog megadja a lehetőséget másoknak, hogy leírják, szerintük ez a 12 ember megérdemelte, amit kapott, provokált, ízléstelenkedett, úgy kell neki. Maradjon csak meg ez a joguk. Nekem meg jogom van leírni, hogy faszkalapok.
nightswimming 
Hú, azóta is rágódom az egészen, és amint van pár percem, okos ismerősök bejegyzéseit, kommentjeit, vitáit olvasom, nagyon nehéz kérdések ezek – nekem mindenképpen. És igen, ott a Maksa-eset is. Most arra jutottam, hogy szerintem a hivatalos média is beengedhet mindenfélét, amivel vállalja, hogy faszfejnek bélyegzik akár oly módon, hogy a közönsége (egy része) felhorgad, és publikusan húzza le, neadjisten elkapcsolnak, nem veszik a lapot, nem kattintanak. Illetve akár oly módon, hogy az, akit sért, az fordulhat valamilyen objektív, kompetens fórumhoz, bíróság, ilyesmi, és bíróságilag lesz a média faszfejnek titulálva.
Meg eleve vannak szóbűnök, a gyűlöletbeszéd, a rágalmazás vagy a hamis tanúzás.
Köszönöm, hogy ideillesztetted a bejegyzésem!
U.i. A The Good Wife sorozatot kezdtük el nézni, nagyon apránként fogy, de nagyszerű esetek vannak benne akár rágalmazás, akár média szerepe kapcsán – no meg a jog is csavargatott. És hidegrázós volt, de a tegnapi, éppen soron következő, eredetileg 2009-es epizód egy Mohamed-karikatúra miatti szerkesztőségi robbantás okán indult perről szólt.
tyűha!