Ma meg kiborult Berci hogy este Nudli előbb bepakolt mint ő. Szegénykém ott ült és sírt az előszobában. Aztán elsírta hogy sok a változás, nehéz megszokni- sokkal több órájuk van mint tavaly volt (tavaly főleg 4, néha 5, most főleg 6, néha 5 (egyébként a heti 5 tesi plusz kötelező hittan/erkölcstan nagyrészt belejátszik- köszorbán)), plusz az edzések- annyira elfárad hogy néha már úgy érzi hogy eltörik. Csomószor már reggel. A jegyek miatt is aggódik, miután beteg volt beszedett pár rosszabb jegyet, egy hármast is. Tesiből meg pont azon a héten vették a kosárlabdát, és a tesitanár le akarta “feleltetni” első nap hogy visszament- fél kézzel kosárra dobás, ziccer, falhoz pattogtatás- 8/10-ig 5-ös stb. Idióta. Elsőben még legalább lehetett ebéd után pihenni úgy hogy a padra hajtotta a fejét. Egyébként szerinte ez nagyobb váltás mint amikro iskolába ment, mert akkor még minden könnyű volt. Olyan szívfacsaró volt ahogy zokogott szegénykém. Kérdezgettem hogy napközben nem tud-e kicsit pihenni, de azt mondta nem, mert a szünet rövid, ebéd után meg beszélget E.-el, mert nem akarja megbántani. Abban maradtunk, hogy várunk egy kicsit hátha megszokja, és ha nem akkor beszélünk az osztályfőnökkel, kitalálunk valamit.

Azért annak örülök hogy már elmondja mi bántja, és hagyja magát vigasztalni.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s