Szlovéniában Bericnek az odaút tetszett a legjobban, mert másfél órát tudott aludni a buszon. A barlangban (Skicjanska jama)  kicsit klausztrofóbiás lett, meg amikor megtudta hogy le fogják oltani a villanyt, nagyon félt mert azt hitte hogy onnantól sötétben kell továbbmenni. A Celje-i várban pedig nagyon elszomorodott, mert szerencsétlen körülmények között leesett a szemfoga az apró fehér kavicsok közé és nem lett meg, az az egy vigasza volt hogy most már végre egyenesen hazafelé megyünk, így eléggé kiborult amikor a többi utas még megszavazta hogy álljunk meg Mariborban is kicsit tengődni.

Nudlinak a múmia (Lendva), a freskók a templomban (Hrastovlje- többször is elmesélte azt a képet, amin isten elmagyarázza az édenkert szabályait Ádámnak és Évának, egy földig lógó papírt tartva a kezében), a tengerpart (Piran)  és a barlang is azért, bár ott volt egy kis tériszonya. Bledben nagyon elfáradt kb az út felénél amikor körbesétáltuk a tavat, meg nem is teljesen érezte jól magát.

Gének Piranban minden (a vár, az utcák, a tengerpart, a fagyi, az étterem), és a föld alatti kanyon.

Nekem a tengerpart, a csónakázás Bledben, és a föld alatti kanyon tetszett a legjobban, meg Ljubljana aranyos belvárosa az aranyos patakkal. Meg amikor a szálláson Nudli felvette Gé pizsamanadrágját, felhúzta a válláig és úgy járkált, Berci meg a földön fetrengett a nevetéstől és könyörgött hogy Nudli hagyja abba mert megöli.

Egyikünknek sem tetszett hogy minden reggel 6.50-kor kellett sötétben várni a buszra az utcán (kivéve első nap mert akkor fél hétre kellett a busznál lenni), és aztán hidegben-reggeli derengésben megérkezni valami kihalt helyre ahol még minden zárva volt.  Én akkor sem értek egyet vele hogy telenyomjuk programokkal a nyaralást ha nem gyerekekkel megyek, jobb lett volna elfogadni hogy három nap alatt nem fogunk mindent megnézni Szlovéniában csak egy kis ízelítőt kaphatunk (ami alapján megszerethetjük és visszamehetünk később, mégcsak nem is a világ másik végén van). Pedig egyébként tényleg én is úgy vagyok vele hogy ha már eljutottam Párizsba, Barcelonába, Athénba akkor nem kávézókban szerettem üldögélni hanem minél többet látni belőle, de csak azután hogy aludtam mondjuk nyolcig vagy ilyesmi.

 

 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s