A nyár végére még sikerült beszorítani a régóta (=évek) óta halogatott rendrakást, játékszortírozást a gyerekszobában. A gyerekek teljesen kész voltak hogy úgy megváltozott a szobájuk hogy sosem fogják megszokni, de nem szórták tele egyenletesen játékokkal, szóval lehet hogy megszokták. Szegények a suliba is belenyugodtak, sokkal kevesebb hiszti volt mint korábban. Nudli nem hordja a szemüvegét, mivel az első sorban ül és onnan látja a táblát. Berciék már vándorolnak, szerencsére az osztályfőnökét ismeri mert angolt tanított nekik eddig is. Az osztálya matekos és csak 15-en vannak. Elkezdett járni atlétikára heti háromszor, izomláza van de élvezi. Viszont újra beteg lett (nyár végén is az volt), amiben a stressz is szerepet játszhat. És másfél órája leckét ír, ha ez így marad, nagyon meg fogunk szenvedni- és ez még csak az első hét, és valamennyi leckét a napköziben is megír.
Nekem meg két hét után is nehéz volt visszamenni dolgozni, erősítem magam hogy már csak ezt a hónapot kell kibírni ebben a formában, bekerültem a menő képzésbe ami el is kezdődött és menő volt.

Advertisements

One thought on “

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s