Most hogy második hete szabin vagyok, rájöttem hogy azért is voltam annyira lerongyolódva mert idén még nem voltam itthon két napnál többet, voltam szabin de akkor mindenfelé utazgattunk ami persze jó de nem úgy pihenés mint ez. Hogy akkor kelek amikor akarok, meg itthon is meg tudok csinálni pár dolgot ami nem nyomaszt tovább meg minden.

És most hogy három éve itt lakunk végre van függöny a nappaliban.

És a telken kipróbáltam hogy milyen a szabadban futni, és annyiban különbözik a futógéptől hogy nem a tévét nézem (vagy a pulzusom, vagy a kijelzőt hogy mennyi van még), hanem nyuszit, pockot meg döglött pockot, meg a kerítést hogy ki tud-e rajta szabadulni a kutya, és ellepnek a szúnyogok. És idén is viccesek voltunk, a  sógornőm szerint kéne egy tizes lista a legjobb tizes listákról, az első helyen saját magával. Meg társasoztunk (dominion, csótánysaláta, munchkin, penis panic lab), és idén is sokat aludtunk.

Persze mire a balcsira elértünk már elromlott az idő, viszont jó társaság gyűlt össze és jó kis heverészős hétvégét csaptunk, és a gyerekeink is összebarátkoztak néhány általunk jó fejnek tartott emberrel.

Harry most tanulja a patrónus megidézését a könyvben, kérdeztem a gyerekeket hogy ők milyen boldog emlékre gondolnának. Nudli azt mondta amikor 100%-os lett a matekdolgozat mindkét oldala és megtapsolták az osztályban, meg amikor idén biziosztáskor kapott oklevelet a manótanodában elért eredményért. Berci nem tudja. Mondjuk tényleg nem könnyű.

Hazafelé játszottunk pár Mr. X-et Gével, az utolsó azóta is tart.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s