A nőgyógyásszal megint beszélgettünk (most nem arról hogy milyen különböző a két gyereke meg milyen volt visszajönnie dolgozni és hogy tervezi a jövőt), kiderült hogy ha ügyes vagyok, elmúlhat az inzulinrezisztencia és később lehet hogy nem is kell ezeket a megszorításokat betartani (bár pl. tök jó lenne úgy megszokni a sportolást hogy később se hagyjam abba) (legalább 20 éves koromig folyamatosan sportoltam és az eszemmel tudom hogy úgy jobb élni). Ha meg nem akkor meg ugye cukorbeteg lehetek. És még hozzátett a terhekhez, amit mondjuk sejthettem hogy a 180 gramm szénhidrátot nem úgy kell elosztani hogy ebéd, aztán este, hanem elosztotta napi 5 adagra, most már erre is kell figyelni. Most kezdtem gyanakodni hogy ez nem ilyen univerzális tapasztalat, hogy ha az ember jóllakásig eszik akkor kb 3 óra múlva mardosó éhség lepi meg, aminek ha ellen tud állni akkor elmúlik, meg hogy ha reggel eszem akkor egész nap éhes vagyok, ha meg nem akkor enyhe diszkomfortérzés mellett bíron délig-2-ig is. Még pontosan nem értem hogy lehet ezekre mind odafigyelni és közben a megszokott életét is élni az embernek (pl. munkába menni, dolgozni stb), de elkezdtem bevásárolni ilyen csomagolt salátákat, görög joghurtot, bonduelle konzerveket (tudom hogy nem olyan egészséges mint a friss, de csak jobb mint egy kakaós csiga), tökmagolajat (amiről kiderült hogy nagyon finom), most gondolkozom hogy kipróbálom a diabetikus csokit is.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s