Befejeztem az egzisztenciális pszichoterápia könyvet, és csak annyit hozhatok fel Yalom ellen, hogy a pszichopatológia szempontjából sohasem említi meg az autizmust, az ilyen szociális kapcsolati meg érzelmi problémáknál sem. Mert azt végülis nem hozhatom fel hogy míg a halál, szabadság és izoláció témában az a megoldás hogy minél teljesebben átélni hogy egyszer meghalunk, mi alkotjuk meg a saját világunkat magunk számára, és végső soron egyedül vagyunk és egyedül kell viselni a sorsunkat, és akkor majd teljesebben meg tudjuk élni az élet szépségeit, addig az élet értelmetlenségére az a megoldás hogy nem szabad foglalkozni vele (a terapeuta feladata hogy elterelje erről a páciens figyelmét), mert ő maga is elismeri hogy ez nem valódi megoldás. De azért bosszantó.
Most örülök hogy regényt olvashatok egy kicsit (Grapes of Wrath) (nem is olyan kicsit) (mert hosszú).
