Még mindig gyereknevelés

megkerestem a csörgőt kidobálós részt amire isolde utalt hozzászólásban: “amikor a kisbaba kihajítja a csörgőjét a járókából, és az anyja visszaadja neki, mindketten nagyon élvezik a dolgot. az anya jóformán észre sem veszi, hogy ebben az újonnan felfedezett játékban a kisgyermek néhány roppant fontos kérdést tesz fel önmagának: “Tudom-e befolyásolni tágyi környezetemet anélkül, hogy az kínos következményekkel járna rám nézve? Nyugodtan kinyilváníthatom-e akaratomat, és használhatom-e a tárgyakat saját kedvemre anélkül, hogy bajom lenne belőle? megszabadulhatok-e valamitől, ami bosszant? föladhatom-e átmenetileg az ellenőrzést a holmim fölött anélkül, hogy végleg elveszíteném?”
Az anya akkor válaszol igennel ezekre a kérdésekre, ha a kisgyerek ügyességén érzett örömében lelkes elismeréssel fogadja a csörgő kihajítását, és amikor visszaadja azt a gyereknek, egyúttal arról is gondoskodik, hogy az megismételhesse a játékot. Ám ha türelmetlenül, bosszúsan reagál, akkor nemmel válaszol a kérdésekre, és a gyerekben azt az érzést kelti, hogy rosszul viselkedik, ha kedvére használja a tárgyakat. Ha nem hajlandó visszaadni a játékait, ezzel azt tanítja a gyereknek, hogy nem használhatja kedve szerint a tárgyakat, mert esetleg örökre elveszítheti azokat (hiszen nem kapja vissza csörgőjét) és a szülő jóindulatát is (hiszen próbálkozásai nem elégedettséget, hanem bosszúságot okoznak mindkettőjüknek).”

Advertisements