Második rész második része

– a játék segít a gyereknek eligazodni a világban. az ismétléssel jobban megismerkedik a felzaklató eseményekkel, fölébe kerekedik.
– amikor valami edénybe vagy teherautóba kis dolgokat tesz és kiborogatja sokszor egymás után, a tisztaságra szoktatást dolgozza fel
– tehát a játékkal tudattalan szinten megoldja a problémáit
– ahogy nő, egyre több mindenről van tapasztalata és jobban el tudja képzelni előre hogy valami milyen lesz pl. kórház, és kevésbé kell utólag feldolgoznia
– ha gyakorolni kell valamit pl a szorzótáblát, ne őt kérdezzük ki hanem ő minket – nincs kudarcélmény, a sok ismétléssel megjegyzi a választ, észreveszi ha hibázunk – ez jó ötlet, tetszik.
– a játékos rítusok (pl. hogy járás közben nem szabad repedésre lépni) arra jók, hogy a gyerek bizonyítja magának, hogy ura a testének- ő állapítja meg a szabályokat és be is tartja
– ne bíztassuk arra a gyereket hogy játékpisztollyal lelőjön minket, mert azt jelenti hogy nem vesszük komolyan a játékot (halálosan komolyan haha)
– a fegyverrel való játék során megszabadulhat az agresszív késztetésektől. ha veszünk neki játékfegyvert, ne akarjuk meghatározni hogy hogy játszik vele, fontos hogy spontán legyen a játéka
– ha játékból lelő, ki kell találni az indítékait és arra reagálni. pl. csodálni a hősiességét, összeesni, megkérdezni hogy mihez kezd most hogy eltett láb alól – így megtanulja hogy érdemes kordában tartani az indulatokat
– ne erkölcsi prédikációval vagy viszontagresszióval reagáljunk, ne mondjuk hogy gyilkos lesz belőle ha játékfegyverrel játszik (oh, ok.)
– a szorongás legyőzése is lehet a fegyverrel való játék célja, jelképesen megvédelmezi magát
– a játék segíti a gyereket felismerni hogy mi érdekli – későbbi pályaválasztásban segíthet (én a barbi babáimnak szerettem ruhát varrni ööö)
– fontos, hogy a lányok is lövölödözhessenek, a fiúk is babázhassanak, ha akarnak
– a gyereknek fontos, hogy a szülő pozitívan azonosuljon vele amikor játszik – ez pl. sikerülhet ha anya és lánya együtt babázik (felkelti az anya gyerekkori emlékeit, neki is hangsúlyos érzelmileg)
– nem jó úgy játszani a gyerekkel, ahogy neki nem jó pl. túl vadul
– fontos hogy a szülő mindig komolyan vegye a gyerek játékát, ha együtt játszik vele, ne kötelességből hanem élvezze is
– vízipisztollyal azért játszanak a gyerekek, hogy megértsék a pénisz működését, az anya táskája, a szülők fiókja iránti érdeklődés pedig azt a kíváncsiságot fejezi ki, hogy mi rejtőzhet a vaginában- ha ezekben megakadályozzuk, gátoljuk a szexuális fejlődésüket (szeretettel isoldénak lol)
– ha a gyerek úgy érzi hogy nem tudja kielégíteni a szükségleteit a valóságban, a fantáziába menekül. illetve jobb esetben nem csak a fantázia szintjén marad, hanem eljátssza – babaházat épít, vagy a játszótársaival búvóhelyet alakít ki, később vendégséget is szervez – a fantáziától eljut a realitás szintjéig
– a bonyolultabb társasjátékok előkészítik a gyerekeket az olvasásra. meg az is kell hogy meséket olvassunk nekik és lássák hogy mi is szeretünk olvasni*
– a játék segítségével megtanul türelmesnek lenni és betartani a szabályokat, meg alkalmazkodni
– a játékidő nagyobb részét a tervezéssel és a szabályok kitalálásával töltik a gyerekek, mert tudják hogy a vége már nem olyan jó, mert a vesztes szomorú lesz és ez rontja a kapcsolatukat
– ha a gyerekeket nem felügyelik, kevésbé durva a játékuk és jobban élvezik
– a csapatjátékokban a tudattalan szinten sokkal több van jelen mint maga a sport – a foci az ellenség otthonának megtámadását és a saját otthon védelmezését jelképezi, a kapus a szülő aki otthon marad, a többiek a fivérek akik elmennek. a szurkolók nagy szimbolikus jelentéssel ruházzák fel kedvenc csapatukat. sajnos azt nem írta le hogy mivel pedig érdekelt volna.
– a szerencse annak a jele, hogy a sors kegyeltjei vagyunk
– amikor vesztésre áll a gyerek, az túl megterhelő számára hogy betartsa a szabályokat, ilyenkor a szülőnek hagyni kell hogy csaljon vagy szétdobálja a bábukat, és majd fokozatosan kialakítja ezeket a készségeket**
– először azok a játékok a jók amikben nagyobb a szerepe a szerencsének, aztán ahogy okosodnak és ügyesednek, fokozatosan átveszik a terepet azok ahol inkább a taktika és a tudás számít
– a harci játékok segítségével az erőszakos indulatok konstruktív játékká alakulnak- itt az ólomkatonákra meg a rabló-pandúr játékra gondol.

 

*nálunk ezek megvannak, de még nincsenek oda az olvasásért, hiába vettem nekik Kázmér és Hubát meg olyan könyveket ahol a főszereplőt úgy hívják mint őket és hiába kerestem elő a garázsból a Robogunk az észtrabantont. Bár a youtube-os angol és japán videókon Berci simán elolvassa a feliratot, rutinosan megint csak péntek este szólt hogy hétfőre el kell olvasni egy új könyvet, úgyhogy ezen a hétvégén a Mary Poppins olvasódott fel neki.

**amióta ezt olvastam figyeltem erre, de még nem tapasztalom hogy könnyebben elviselnék a veszteséget tőle

Advertisements

7 thoughts on “Második rész második része

  1. De ha hagyom, hogy csaljon, ha vesztésre áll, nem mindig ez lesz a megoldás? És hogy fog leszokni róla? Nem látom, hogy fogja “fokozatosan kialakítani ezeket a készségeket”, sem azt, hogy a szülő hogy tud segíteni ebben.

  2. “vízipisztollyal azért játszanak a gyerekek, hogy megértsék a pénisz működését”
    Ez komoly?? Még nem olvastam végig, de fogom, csak ez szíven ütött…

    • Na elolvastam, höhö… Nem olvastam az előzőket, nem tudom minek a második része, mondjuk ezek után nincs is jelentősége :-). Nyugtass meg hogy ezt nem szakember írta!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s