Amikor épp elfoglalják magukat, akkor Nudli vagy szuperhősös filmet néz úgy hogy a tévéhez kapcsoltatja a számítógépet (a monitor nem elég neki) (Batmant nem néz), vagy olvasgatja az állatos könyveit, vagy olvasgatja az állatos könyveit és a google képkeresővel rákeres az állatokra. Berci már végignézte a Bleach-t de általában azt nézi újra vagy abból készült videókat (amiknek általában jó zenéje van), vagy figyeli hogy a cartoon networkös kedvenc meséikből (Parkműsor, Kalandra fel, A hibbant sziget harcosai, Ben10 Omniverzum, Gumball, Scoobydoo, Gormiti, Az igazság ifjú ligája, Batman, Redakai) mikor adnak újat és azokat nézi meg. Próbáltam rávenni hogy olvasson, ebből a célból előszedtem neki a Robogunk az észtrabantont, de szerinte bele sem kell kezdenie hogy tudja hogy unalmas, és különben is utál olvasni mindent ami nem a Naruto és az Egy ropi naplójából, mert mind unalmasok. Ritkán játszanak is együtt és csak 5 perc után szállnak ránk hogy mi is szálljunk be.

Amikor nem foglalják el magukat, akkor ötpercenként ledobálják a kanapé párnáit a földre, felváltva bosszantják egymást butaságokkal és a szenvedő fél minket nyaggat hogy mentsük meg, vitáznak azon hogy ki lehet a számítógépnél/tévénél, minket ugráltatnak olyan feladatok miatt amiket ők is el tudnának végezni pl. kérnek gabonapelyhet vagy pirítóst aminek szétszórják a morzsáit a földön és a kanapén, aztán ott hagyják a tányért a földön.

Advertisements

A podcastban (azt hiszem a 90.-ben) esett szó róla hogy jobban ki lehetne használni az ekönyvekben rejlő lehetőségeket, és tényleg például ha zenéről szól egy könyv, lehetne hozzá zenei aláfestés, pl. a Perfect Circle elején leadhatnának a főbb influence-ektől egy-egy meghatározóbb számot, később meg ha végre elkezdenek zenélni akkor a saját számaikat.

Mérleg

Az elmúlt hetekben azon elmélkedtem hogy biztos azért vagyok megint olyan kimerült mert újra többet szorongok mert nagyon magamra vettem a felelősséget fölöslegesen, és/vagy nehezen dolgozom fel a pozitív változásokat az életemben, de aztán az is lehet hogy azért vagyok kimerült mert egy ideig munka mellett próbáltam tanulni, aztán meg két hétig úgy tanultam hogy a munkahelyemre nem jártam be (kivéve persze amikor berendeltek értelmetlen dolgok miatt), de azért rendelni elmentem, és nemegyszer rám hárult a gyerekek hordozgatása és szórakoztatása is mert Gének pont érettségi javítás volt, amit megkoronázott a hosszú hétvége amit úgy töltöttem tanulással hogy mind együtt töltöttük itthon*, utána vizsga, még egy kis tanulás és vizsga, és másnap mentem újra dolgozni mintha mi sem történt volna, ráadásul a jóga is szünetel. És persze voltak azóta hétvégék és próbáltam is pihenni. Meg már nem úgy vagyok kimerült mint régen amikor a kórházban dolgoztam, hanem úgy hogy pl. múlt héten majdnem minden nap este 10-kor feküdtem le, ezen a héten háromszor is aludtam délután, és este is tudok, és így néha képes vagyok türelmesen rendezni egy vitát vagy kedvesen beszélgetni vagy játszani a gyerekekkel, illetve egy-egy kisebb munkát elvégezni itthon. (A munkahelyen mindig teljesítek, akkor is ha alig élek).

Ha így van, akkor abbahagyhatom az agyalást hogy csomó jó dolog történik velem én meg mégis zombulok. Mert egy csomó jó dolog történik velem, voltam babát látogatni és édi, van légkondink, és tényleg kedvesek és pontosak voltak a szerelők és még takarítani sem kellett utánuk, túléltük Nudli játszóházas szülinapi buliját, tartottam előadást ami állítólag jól sikerült és szerintem is, kaptam jó ötletet hogy utazás közben hallgassak podcastot és Gé beállította nekem hogy az iTunes letöltse magától, kipróbáltam vezetés közben és buszon is, és azt állapítottam meg hogy egyedül a kocsiban kevésbé kínos hogy hangosan nevetgélek (olyan érzés mintha együtt beszélgetnénk, ezért tök nehéz visszafojtani a nevetést egy-egy váratlan poén hallatán), találkoztam lelkes fiatalokkal akik szintén fontosnak tartják azt a jelenleg elhanyagolt területet a pszichiátriában amit én is, és ők is akarnak vele kezdeni valamit, ami fellelkesített hogy így együtt tényleg kezdünk vele valamit mert úgy vettem észre hogy én egyedül nem, és három hét után végre időben oda tudtam érni a pszichológushoz.

A munkahelyen meg mindenféle szívás, tőlem várkák a személyes ellentéteik rendezését, stb., és megtettem többezer kilométert az útlezárások miatti dugókban.

*nem is mert voltak hármasban vidámparkban.

Szülőnek lenni rovat

Ha az embernek gyereke van és dolgozik, az azt jelenti hogy az életben sosem lehet biztos benne, hogy félbeszakítás nélkül befejezhet bármit (akármit!), amibe belefogott. Van akinek olyan a munkája hogy ott piheni ki az otthoni pörgést, őket tiszta szívemből utálom (nem, csak irigy vagyok).

Attól még megéri.

A múltkor nem tudtam otthagyni a sparban az elektromos légycsapót, ami úgy néz ki mint egy kisebb teniszütő hosszanti húrok nélkül. Itthon szerencsére nem kell használnunk, meg nem is mertem belerakni az elemeket mert félek hogy a gyerekek megráznák magukat árammal. De így is nagyon jól tudják használni gitározásra, meg Berci a levegőt is részekre tudja vele osztani. Tegnap meg ilyet mondott hogy az anyai szeretet romokba tapossa a biztonságérzetünket, majd az érdeklődő kérdezősködésemre hozzátette hogy maga sem tudja hogy hogy érti (a szituációból nem lehetett kikövetkeztetni) (a bicikliket lakatoltuk le a művészetek palotája melletti kis kilátónál vagy mi az).

Nudlinak pedig új listája van: a vizek legveszélyesebb állatai
10. delfin
9. elefántfóka
8. hosszúszárnyú bálna
7. ámbráscet
6. kalmár
5. édesvízi szirtcápa
4. bordás krokodil
3. kockamedúza
2. fehér cápa
1. kardszárnyú delfin

A szülinapi buliján meg csaknem 4 órán keresztül futottak és ugráltak szinte folyamatosan, mi meg megállapítottuk hogy ezerszer jobb egy játszóházban unatkozni mint itthon rettegni hogy kinek lesz mikor baja, meg az is kiderült hogy a gyerekek akkor sem eszik meg a hamburgert ha nem én készítem. Az animátorunk neve pedig Willow volt.

Meg hogy ők ilyen különálló személyek akiknek mindenféle gondolataik vannak maguktól

Reggel végleg elegem lett a petőfi rádióból, mert mindig ugyanaz a 20 szám pörög rajta, megállapítottam hogy nincs normális adó, és megállapodtam a juventuson. Edzésről hazafelé ment az a dal hogy “ha nem hiszed el hogy az élet egy ajándék”.

Berci: ha az élet egy ajándék lenne akkor én nem nyitnám ki.
Nudli: igen, és ha az élet egy trópusi sziget akkor sosem utazom oda.
A kérdezgetésemre az derült ki erről, hogy azt nem szeretik az életben hogy lehet rosszat tenni, hogy ők is szoktak meg mások is, úgy általában – vannak akik csalnak, lopnak, becsapnak másokat, kihasználják hogy erősebbek. Jobb lenne a mennyben, mert ott semmi ilyen nincs, csak jó.
Nudli ezt még megfejelte azzal hogy jó a rovaroknak, mert ők csak rövid ideig élnek és hamar meghalnak. Ő is kíváncsi rá hogy milyen lehet meghalni.

Próbáltam nem kiakadni ezen és arra gondolni hogy csak őszinték, meg eredetiek és azért biztos nem utálják az életüket minden percben, és azért szerintem tényleg nem.

Miközben ezt írom, Nudli kijelentette hogy ő Thor, a kakaósbögréje pedig a pörölye, és oda is repült hozzá.

Meg játszottak Simon mondját, (Nudliék ma játszottak a suliban, és a 26 gyerek közül háromszor ő nyerte meg), Berci közben odakúszott Nudlihoz és átkarolta a lábát, Nudli: Simon mondja: engedd el a Nudlit.

Később Gé megnézte újra a vicces Gotyés videót mert eszébe jutott, ami előcsalogatta a gyerekeket a szobájukból ahova nagy nehezen száműztük őket alvás céljából.
Berci: olyanok mint két kerti papagáj.
s: mint mi?
Berci: én sem tudom hogy hogy értem.