Találtam itthon egy Lázár Ervin Kisangyal című novelláskötetet, gondoltam hátha ez is olyan aranyos mesés lesz, hát nem. Az első három novella után paint mámor üzemmódban láttam a világot, mindenhol málló festéket, összefirkált falakat*, buszmegállókban ácsorgó lecsúszott alakokat láttam, akik kiveszik a szájuk sarkából a cigit és kiköpnek maguk mellé. Pedig a novellák nem lakótelepről szóltak, hanem az érzékeny és apró parasztgyerek szemével látott kegyetlen világról, majd áttértek a kommunista Budapesten megtelepedő érzékeny fiatalemberre, aki azért néha maga is gonosz. Még egyet megpróbálok, de aztán lehet hogy áttérek a Mester és Margaritára. Esetleg teszek egy próbát a Good Omens-el.

 

*Nem a szép színes graffitik, hanem a tagek.

2 thoughts on “

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s