kiskirálylány

Na.

“- Bertha jelenlétében úgy érzem, úgy érzem… Mit érzek? Azt érzem, hogy a föld belsejében vagyok – a létezés középpontjában. Ott vagyok, ahol lennem kell. Ott vagyok, ahol nem kérdés maga az élet, se az élet értelme, a középpontban, a biztonság helyén. A szépsége kimeríthetetlen biztonságot jelent (…) Ahhoz, hogy engem egy nő rabul ejtsen, kell lennie a tekintetében valaminek. Úgy mondanám, hogy ez a tekintet az imádóé – belül most is látom -, tágra nyílt, ragyogó szempár, zárt ajak, érzelmes félmosoly. Minhta azt sugározná felém – jaj, tényleg nem tudom…
– Folytassa, Josef, kérem! Milyen is az a mosoly? Még mindig látja?
Breuer becsukta a szemét, és bólintott.
– Mit mond önnek?
Azt mondja: “Imádnivaló vagy. Tehetsz bármit, az mindig nagyon a rendjén van. Ó, drágám, te folyton rendetlenkedsz, de hát ezt várja az ember egy fiútól.” Most azt látom, hogy egy másik nőhöz fordul, aki ott van mellette, és ezt mondja: “Ugye, nagyszerű fiú? Ugye, drága? Mindjárt fölveszem, és megvigasztalom.”
– Mond még valamit ez a mosoly?
– Azt mondja nekem, hogy játszhatom, azt tehetek, amit akarok. Bajba is kerülhetek, nem számít, ő akkor is gyönyörűségét leli bennem, akkor is imádnivalónak talál.”

Itt Nietzsche analizálja Josef Breuert, aktől Freud vette a “beszélgetős terápia” ötletét, Yalom tolmácsolásában, aki meg az egzisztenciális terápiát találta ki nemrég, és nagyon olvasmányos regényeket is ír. Szerintem ez a rész nemcsak a pasikra érvényes, én is pont erről írtam tegnapelőtt.

2 thoughts on “kiskirálylány

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s