Avagy: All I want for Christmas is jellyfish
Jaj-jaj, így kell megtudnom hogy Isolde is írt régebben bejegyzéseket “The One with the…” címmel. Sosem fog kiderülni hogy nem tudtam róla (mert akkoriban még nem olvastam blogokat) és tényleg eredeti voltam ahogy akkoriban gondoltam, vagy nem is mert mégis olvastam Isoldénál csak megfeledkeztem róla.
A karácsonyi buliról én is akartam írni, valószínű itt is lesznek egyezések, mert ugye ugyanaz történt. Az úgy volt, hogy nagyon örültem amikor Isolde szólt hogy idén is lesz karácsonyi buli, mert a tavalyin nagyon meghitt volt a hangulat. Aztán természetesen rengeteget paráztam az ajándék miatt (vegyél/készíts 500 ft-ból valami poénos és eredeti dolgot, aminek lehetőség szerint örüljön is aki kapja), de Agnus ezen segített, amikor végighallgatta az ötleteimet, és finoman bólintott a kérdésemre hogy ugye túlgondolom.
Teleettük magunkat salátával és kolbásszal. Erre még leküldtünk egy-egy fél kilós zsidózserbót (felezni szerettem volna, de csak mr. a. akart felezni, vízszintesen). Nézegettük az islereket hogy milyen szépek. Mindenki átadta eredeti, poénos és menő, kézzel készített ajándékát (most úgy tűnhet mintha ironizálnék, pedig nem, szuperek voltak). Én brainoiz barátnőjétől kaptam mézeskalács-kirakóst, melynek segítségével bizonyíthattam hogy retardált vagyok nem a Shiny happy people a kedvenc REM számom.
