olvasónapló

Az Úton is tetszett, egyrészt menő hogy milyen menő csávók, nem félnek semmitől, teljes valójában magukba szívják az életet, nem tervezgetnek csak élnek, aztán valahogy mindig lesz, legfeljebb nem esznek pár napig. Ugyanebből az okból végig van feszültség is, ami lehet hogy bennem az átlagnál kicsit erősebb, mi az hogy nem terveznek, nem dolgoznak hogy legyen pénzük hogy tudjanak venni maguknak ételt? És végig ott a kíváncsiság, hogy vajon megtudunk-e valami érdemi infót Salről, miközben végig ott a félelem, hogy fog-e valami szörnyű tragédia történni velük.

Kifejezetten megnyugtató volt utána belekezdeni a Rabbit at Restbe, Rabbit nemcsak régi ismerős (és dolgozik hogy legyen pénze ételre), hanem nagyon megnyugtatóan emberi, a gondolatai – persze nem olyanok mint az enyémek, ő egy idősödő pasi, én nem szoktam elmerengeni azon hogy ha vennék néhány férfimagazint, elrejthetném a szennyesben és ha Gé nincs itthon nézegethetném – ugyanúgy emberiek, megnyugtató hogy olyan bárgyún csodálkozik rá a világra ahogy elrohan mellette. Meg hogy már 89 lett, amikor már én is éltem, tehát végre mond valamit nekem is amit lát (a világból ahogy elrohan mellette). Eddig is érdekes volt, hogy milyen volt Amerika az ötvenes meg hatvanas években, de most már otthonos is, mert ezt már én is láttam, meg hallottam a híreket meg minden. Csak persze izgulok hogy lesz-e tragédia.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s