Balkán vagyunk még mindig

Amikor a Boráros téri telehányt-hugyozott aluljáróban sétáltunk vissza a kocsihoz miután nem fértünk fel az ezer éves, ütött-kopott, tömött BKV hajóra (lehet hogy van közöttük szebb is, nem tudom), érződött egy kis irónia a hangomban amikor felkiáltottam hogy “Magyarország, én így szeretlek!”

Most hogy itthon voltam, volt lehetőségünk kicsit együtt mászkálni a városban, meg ugye Szentendrén is, amit én évek óta nem tettem meg. Nem állhattam meg hogy ne nézzem egy kicsit a turisták szemével, és Budapest gyönyörű és ellenállhatatlan varázsa van, biztos vagyok benne hogy sok turistát lenyűgöz, de. A tájékoztató táblák még mindig hiányosak (bár ez már sokat javult), és túl sok a rozsda, gaz, szemét, vizeletszag. Az igazi kirándulóhajó igaz hogy kívülről nem rozsdás, és a belseje is tiszta, de nem néz ki európainak, az ülések ott is legalább 30 évesek. Szentendrén nincs pad, ahova le lehetne ülni, pedig emlékszem hogy régen volt. A HÉV egyszerűen kritikán aluli, amikor már fent ültünk és körülnéztem akkor magamon csodálkoztam hogy hogy gondolhattam hogy majd a HÉV-en biztos lesz légkondi. A végállomása is, a váróterem és pénztár helyisége, körben a bódék.

Meg fog ez valaha változni? Úgy érzem annyira megszoktuk hogy nem is vesszük észre, mármint az nem lenne baj ha speciel én nem venném észre, de az nem veszi észre aki tudna változtatni rajta. És nem hiszem hogy csak és kizárólag a pénzen múlik minden.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s