észrevételeim a mai napról

Jó volt a piknikezés, kicsit volt ilyen élményem, de most legalább a téma ismerős volt (orvoskodás nagyrészt). És minden finom volt, és az eső előtt hazaértem az utolsó percben, pedig a metró sem ment. És isolde hozott nekem könyvet (pedig előtte a cicamenhelyre is el kellett mennie magányos kiscicákat simogatni).

Itthon meg végre elküldtem a munkát, csak nehezen álltam meg hogy ne az legyen a kísérőszöveg, hogy bocsánatot kérek a kritikán aluli minőségért, bár ha jobban belegondolok nem is teljesen álltam meg. Utána pedig kéjesen becsuktam az összes vonatkozó fület a laptopon.

Az aranyéremnek pedig örülök, Horváth Mariann viszont továbbra is kifejezetten idegesít. Gondolom minden riporternek nagy álma olimpiai aranyérmet közvetíteni, csak az a pech amikor ezt bénán teszi. Persze lehet hogy csak nekem idegesítő, főleg ötödször. És tényleg nagyon szép a szeme (nem HM-nak, hanem neki).

Advertisements

5 thoughts on “észrevételeim a mai napról

    • A hvg írta: ” vajon meddig sírhat egy riporter? Horváth Mariann mintha kicsit többet sírt volna a kelleténél, vagy talán az indokoltnál”
      Nekem fogalmam nem volt, ki közvetített, mert nem hallottam az elejét, de régen hallottam ilyen béna közvetítést.

    • 🙂
      és még annyit, hogy elfelejtettem megköszönni a blogod elnevezését, pedig enélkül kimaradt volna nekem ez a szám.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s