paraaaa

Furcsa hogy amennyire sosem gondoltam volna hogy én valaha ilyen helyzetbe kerülök, hogy nem pontosan tudom hogy akkor most miből is fogunk élni, mert annál sokkal betojibbnak felelősségteljesebbnek tartom magam, vagy ha gondoltam is rá, megállapítottam hogy a félelemtől úgyis rögtön szörnyet halnék, ahhoz képest egész jól tűröm. Nem azt mondom hogy sosem parázok, meg összefügghet a helyzettel hogy tőlem teljesen idegen módon nincs nagy étvágyam. A munkakeresés nem egy nagy öröm, kb. az első félórában nyilvánvalóvá vált hogy nem az van hogy mindenhol csak arra vártak hogy mikor kérdezem már meg hogy van-e állás. Egyrészt elég bénának érzem hogy ismeretlenként odaesz a fene helyekre azzal hogy nincs-e véletlenül állás, jó de azért hagyok egy önéletrajzot ha esetleg később lenne. Ezek a dolgok alapvetően ismeretségen keresztül történnek. De azt meg olyan kevésnek érzem hogy szóltam pár embernek hogy tartsák nyitva a szemüket és várok. Ja meg az interneten is keresgéltem. Meg még arra is gondoltam hogy a fordításra ráfekszem jobban, most hogy lett rá számolatlan mennyiségű időm. De az elmúlt napokban inkább csak arra koncentráltam hogy lélegezzek és ne forralódjon fel az agyam.

Advertisements

2 thoughts on “paraaaa

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s