Meg az volt hogy a telken csak úgy van net hogy apu beállítja a saját laptopján, aztán egész nap tőzsdét néz rajta, de amúgy se írnék blogot az ő laptopján. Szóval wordben nyilvánultam meg:

07.01. vasárnap

Mostanában minden reggel fejfájásra ébredek, de most a fejfájás mellett még az is volt hogy egy népdal ment a fejemben: kis kece lányom fehérbe vagyon, fehér a kolbász kezébe vagyon.

Reggelinél:

Tartom a poharam hogy anyu töltsön forró vizet a teához.

anyu: Így nem lesz jó, ja de, jó lesz.

apu: Mindjárt ledobja mert túl forró lesz a bögre.

én: „Olvastam valahol az allergiáról, és azt írták hogy sokat kell inni, például zöld teát, és ne rakjunk bele cukrot, hanem 100%-os ananászlével ízesítsük.”

anyu: A zöld teát a fogyókúránál írják, nem az allergiánál.

apu: Ananászlével, mintha abban nem lenne cukor.

Itt megszakad a kézirat, pedig még az is volt hogy sokat ökörködtünk ii@_-ékkel, például arról hogy Gének el kéne menni az én is lehetek szép vagy milyen műsorba, és amikor Lakatos Márk ölelgetné a tükör előtt, akkor elhüppögné hogy még sosem látta a hasizmait, és elmennének egy boltba ahol Márk speciális fehérneműket mutatna neki kis szilikonos párnákkal hastájon, és a végén mindenki sírna. (Ha valaki megcsinálja vicces videóban, szóljon). Meg áztattuk magunkat a pisiben kellemes hőfokúra melegedett vízben, paráztam a munka hiánya miatt és bosszankodtam még sokat, és rájöttem hogy tényleg én is túl kritikus vagyok.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s