Nudli egy órája egyfolytában nagyon hangosan nevet.

Nudli: (sóhajt) Komoly betegségben szenvedek.

Berci: Halálos nevetésben?

És közben mondogatja hogy Bercusz mercusz hekmercusz (persze nem ezt) (mert Berci nem is Berci).

Furán hat rájuk a meleg. Egyébként elég idegesítő.

Advertisements

Kicsit berzenkedtem hogy nem erről volt szó, amikor este nyolckor megjött a pánikrohamozós-hisztizős-drogos olasz-tunéziai csaj, de végül összességében nagyon barátságos volt az utolsó ügyelet. Ahhoz persze nem eléggé hogy valaha az életben vállaljak még ilyet (van olyan szituáció amiben simán ki merem mondani hogy soha).

új kategória

(annyira jó lenne ha már csak párszor kéne használnom, de félek nem így lesz)

Az utolsó előtti ügyeletemben egész keveset dolgoztam, egy kicsivel többet idegeskedtem, és sokat olvastam. Így összességében keveset aludtam, másnap pedig csak részben voltam hatékony a hivatalos alvásidőmben végzett ügyintézésben, részben mert a bámulatos ügyességgel megszerzett, kitöltött és aláiratott lapot szépen eltettem ahelyett hogy beadtam volna a mellettem levő ajtón, egy helyre meg hiába siettem, már 1 óra 10 perckor zárva volt. Vannak akik a kevés fizetésükért sem dolgoznak meg szerintem.

Az is igaz, hogy legalább ebben a hónapban lehetnék annyira laza, hogy nem alvás, hanem munka helyett sétálgatok a városban ügyintézés címén.

Ma közöltem a gyerekeimmel, hogy még annyira keveset éltek. Miután Nudli megállapította, hogy annál rosszabb nem is történhetett volna vele hogy az oviban eltűntek a pokemonos műanyag lapocskái (amiknek a létezéséről tegnapig nem is tudott) (és a pokemont sem ismeri úgy általában), Berci pedig szörnyülködött hogy milyen borzasztó súlyos döntést kell meghoznia, amikor megkérdeztem hogy melyik kisboltba menjünk ma a napi betevő nassukért.

Ma meg Nudli szülinapját ünnepeltük, a számos játék mellett kapott világítós földgömböt is (az én ötletem volt). Rögtön megnézte hogy hol van Hawaii, ahova felnőttkorábban el szeretne menni. Meg Kínát. Aztán lefekvés után még tovább nézegették Bercivel, pl. hogy hol van Vietnám, ahol Berci osztálytársa volt a nyáron. Berci meg is jegyezte, hogy ez azért elég menő ajándék, most láthatják hogy mi milyen messze van Budapesttől.

Emellett volt nagy kavalkád, dicsérték a kaját amit készítettem, a gyerekek ezret játszottak a star wars kinecttel. 6-kor a buli részben áthelyeződött apuékhoz, ahova átköltöztek azok akik akarták nézni a meccset és nem voltak házigazdák. A házigazda csak a hálóban nézte.

Amikor Nudli 6 éves lett, kialkudta hogy egy évig még cumizhasson az alvásnál. Ma meg azt hogy utoljára még ma. Nagyon kíváncsi vagyok mi lesz holnap.

kalandozás a Fertő tó környékén

Ez még a pünkösdi hétvége, csak most jutottam oda hogy leírjam. Alert: uncsi.

Szóval úgy volt a hétvége, hogy pénteken mi értünk le utoljára, a többiek gyorsan előkészítették a szalonnasütéshez a dolgokat, de a tűzzel még volt egy kis szüttyögés. Kiderült hogy nincs cartoon network, ezért megengedtük a gyerekeknek hogy animaxot nézzenek. Ők csak kenyeret pirítottak, illetve Nudli pirított marshmallowt és megetette velünk, Berci meg a legvégén rájött hogy mégis süt szalonnát, levágtam neki egy kis darabot, de egy idő után megunta, meg úgyse ette volna meg. Jó későn mentem fel velük lefeküdni, nem kellett fürdöniük. Mire elaludtak volna, a többiek is feljöttek.

Szombat reggel egész korán keltünk Gével, mert kicsit rosszul voltunk a szalonnától. Később szereztünk bicikliket, hosszabb-rövidebb próbálkozás után letettünk róla hogy felpumpáljuk a kerekeket. Elbicikliztünk Fertőszéplakra, ahol megnéztük a tájházat, meg a gólyákat. Nudli valamennyire érdeklődött, megállapította hogy régen milyen fura lehetett hogy nem volt villany meg számítógép meg autók. Berci főleg rohangált. Utána elbicikliztünk Fertődre, de ott már nagyon éhesek voltunk, ezért először kajáltunk. Aztán megnéztük kívülről a kastélyt és megállapítottuk hogy sok idő lenne mire megnéznénk, plusz lakat sincs a bicilkire, rövid fényképezkedés után átvonultunk a fagyizóhoz.

Ezután a többiek továbbmentek nemtudomhova, de mi visszaindultunk, mert Nudli már így is nagyon fáradt volt. Szenvedett is, de szerencsére végig bírta, útközben megálltunk egy pihenőhelyen. Mikor visszaértek, ejtőztünk egy kicsit a kertben, játszottunk miszter x-et és szópókert is a javaslatomra, de a vidám lány eléggé szabotálta (pedig tök jó volt). Később a kerti grillen sütöttünk húst. Amíg sült, a gyerekek rájártak a salira és megettek egy csomó paradicsomot, uborkát, paprikát. Berci a húsból is evett, Nudli csak pirított kenyeret. Valószínűleg véletlenül dupla adagot vettem tavalyhoz képest, mert most nem fogyott úgy el. Meg rágósabb is volt a marha. Miközben készült, frizbiztünk is. A gyerekek is beálltak, az érdekes volt hogy Berci mindkét kézzel dob, és jobb kézzel ügyesebb. Megint jó későn feküdtek le, most Gé ment velük.

Vasárnap is kelni kellett, mert mentünk kirándulni, most kocsival. Először Hidegségre mentünk, és meg is találtuk a nagyon régi templomot. Eljött egy bácsi és mesélt is róla, érdekes volt (olyan hogy kívül szögletes, belül meg kerek, és összesen csak 4 ilyen van, de nem tudom hogy a többi hol). Innen Nagycenkre mentünk, ahol először fagyiztunk (egyesek kávét ittak). Megnéztük a kastélyt. Pont volt idegenvezetés gyerekeknek, mert gyereknap volt, de a mieink unták, így leelőztük őket. A bútorok és szép ruhák nem annyira kötötték le őket, de azt megjegyezték hogy Gróf Széchanyi István egy csomó könyvet írt, megépítette a Lánchidat, szabályozta a Dunát, tervezett gőzhajót meg ilyesmi. A kertben is pihiztünk kicsit, utána pedig továbbmentünk Felsőrákosra.

Mivel közben megéheztünk, kisebb szervezési nehézségek után kajáltunk a strand melletti kifőzdében. Utána kisétáltunk arra a hosszú mólóra ami mellett üdülők vannak. Berci a legvégén közölte hogy nagyon fél hogy beszakadunk, így visszafelé eléggé siettünk. Utána beletapicskoltunk a Fertő tóba és kicsit üldögéltünk a partján, miközben Nudli tovább tapicskolt. Berci nem ment bele, csak kavicsokat dobált. Hazafelé még benéztünk a Páneurópai piknik emlékművéhez. Ez tetszett a gyerekeknek, Nudli sokat emlegette is utána. Egyrészt hogy átmentünk Ausztriába, ami szerintük olyan mintha egy varázsvonal lenne ott, hogy hirtelen új országban vagyunk. Meg a sztorit is fogták valamennyire.

Utána már eléggé elfáradtak, így a kőfejtőt kihagytuk (ami zárva volt), meg a borozót is (ami nyitva volt). Amíg a többiek visszaértek, pihiztünk. Utána gyorsan hozzáfogtunk volna a slambuchoz, de előtte inkább tököltünk másfél órát a bográccsal és a lábbal. Persze a csendes lány oldotta meg végül. Volt aki pingpongozott is közben. A slambucról kiderült hogy egyáltalán nem tíz perc hanem órák, de hősiesen kivártuk, bár közben nasiztunk egy kicsit. Berci le se jött, Nudli lejött és pirított magának kenyeret.

Hétfőn már jöttünk is haza, persze mire kikászálódtunk az ágyból, a többiek már nagyjából menetkészen voltak. A csendes lányék elköszöntek, mert ők még maradtak, a vidám lányékkal megbeszéltük hogy átmennek Sopronban és ott találkozunk. Mire odaértünk, ők már felderítették a terepet, és arra jutottak, hogy a Storno kiállítást kell megnézzük. Előtte még gyorsan ettünk fagyit és vettünk olyan madaras sípot a főtéren. Amíg bent voltunk, eléggé esett az eső.

Utána nagy nehezen megkerestük a bolondvárat, mire megtaláltuk, a vidám lányék is megtalálták hogy hol tették le a kocsijukat. Pont mire odaértünk a várhoz, esni kezdett az eső, ezért inkább csak belül néztük meg röviden. Utána elbúcsúztunk, mi a soproni mekiben ebédeltünk, és hazajöttünk. Most aludtak útközben mindketten.

önkritika

s: Holnap én viszlek titeket oviba, de nagyon fogok izgulni reggel, mert utána megyek vizsgázni. Kár hogy nem apához, mert akkor nem izgulnék, ő kedves.
Nudli: Hát azért ő se mindig! Velem szokott kiabálni is. Meg te is.
s: Senki se kedves mindig.
Nudli: Na jó, én is szoktam kiabálni néha.

(És előbb be fogok érni a vizsga helyére, ahol még egy kicsit tanulok, vagy chuzzle-t játszom, még nem döntöttem el.)