már többször megfogadtam hogy minden bejegyzésemet így fejezem be

Pont a bevásárlóközpont előtti megállónál hívott fel, és megkérdezte hogy van-e kedvem odamenni. Persze hogy volt, épp csak búcsút intettem a halkszavúnak, lelibbentem a buszról és már meg is érkeztem. Szeretem meglesni a családomat, ilyenkor úgy képzelem hogy a többi ember szemével látom őket. Aztán persze észrevettek és örültünk egymásnak. Amint Berci megette a fagyiját, sürgetni kezdtem őket, miszerint sietnünk kell, mert hatra foglaltam asztalt.
Gé csodálkozva nézett fel, hiszen semmi ilyesmiről nem tudott. Kicsit gondterhelten és nem túl nagy lelkesedéssel állapította meg, hogy ezek szerint ma nem lesz ideje beugrani a postára.
Innentől felgyorsultak az események, kivéve a Kálvin tér környékén, ahol kifejezetten lassan csordogáltak, és Gé megállapította hogy jobban kellett volna ragaszkodnom az első elképzelésemhez, hogy gyalog menjünk. Persze ha előbb megmondom a végcélt, biztos talált volna kevésbé forgalmas útvonalat. Csak féltem hogy abból rögtön rájön, de mint kiderült ez alaptalan volt, még akkor se sejtette hova megyünk amikor már a Pesti Barnabás utcában sétáltunk (a többiek komótosan, én sürgetően, miközben többször megjegyeztem hogy remélem tartják még az asztalt).
… Egészen addig, amíg szembe nem sétált velünk egy csaj Hard Rock Café feliratú pólóban. Onnantól szerencsére lelkes lett (Gé, nem a csaj). Utána már unalmas, csak olyasmi történt ami ilyenkor szokás, Gé megmutatta hogy kell beletekerni a csirkedarabkákat, a salátát és a gyanús zöld (de finom) trutyit a fajitasba, minden fontos relikviát lefényképeztünk, csitítgattuk a gyerekeket, és elkísértük őket pisilni. A gyerekek főleg az asztal alatt mászkáltak, színeztek, játszottak az új bakugan mektoganjukkal, keresgélték a hozzájuk tartozó kártyákat, Nudli próbálta letúrni Gét az ülésről, amikor épp nem a pucér hasát mutogatta hogy hogy televan, a fenekét dugta fel az asztalra miközben a feje az ülésen volt, a szandálját vette le és a zoknis lábát tette az asztalra, illetve Bercit nyaggatta. Néhány szem krumplit is bekaptak közben. Megállapítottuk, hogy még mindig nem érett meg a helyzet arra hogy komolyabb éttermekbe hurcoljuk őket.
Gé rögtön fel is lőtt rólunk pár képet a fbra, mikor megjegyeztem hogy most várja a like-okat szabadkozott hogy dehogyis, ő csak szereti megosztani az örömét másokkal, de kicsit félbe kellett szakítania hogy bejelentse az elsőt.

Azután hazamentünk.

5 thoughts on “már többször megfogadtam hogy minden bejegyzésemet így fejezem be

    • “még mindig nem érett meg a helyzet arra hogy komolyabb éttermekbe hurcoljuk őket.”
      🙂 Ahogy a férjem mondta egyszer, a gyerek nevelve van, csak még nem látszik! :-))

    • [tapsi](#12171888)
      köszönjük hogy hozzájárultál a bejegyzés frappánsságához, és Gé pozitív énképéhez 🙂

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s