Most csak azért hogy megörökítsem hogy még fent vagyok, hiába határozom el hogy többet ilyen nem lesz és igenis időben leadom a fordítást, csak egyre ilyenebb lesz. Legalább holnap nem dolgozom, remélem nem üttetem el magunkat a biciklin a meki felé menet az álmosságtól.
Egyébként meg egyrészt régi emlékeket idéz amikor tanulás avagy egy könyvbe való belefeledkezés közben meghallom a madárcsicsergést meg a villamost, másrészt egy kedves barátom is átnézte közben nagyon kedvesen amit összeírtam, tökre éreztem a törődést ahogy sorban beírogatta a teljes hasonulást a ragokhoz meg minden. Majd máskor is kéne, csak akkor időben el kéne készülnöm hozzá, haha. Meg ilyen kedves kommenteket is írt:
az eredeti olyan, mintha a daganatsejtek felügyelnék az immunrendszert
különben kicsit olyan, hogy “ma kaptuk a hírt, hogy a v*ses*jtes karcinóma miatti nefrektómia egyik tünete a hivatalos felderítés”
meg a dicséretet is kimásolom, mert jól esett, még ha rögtön vissza is vonta:
amúgy brutális szöveg ez
“hiába határozom el hogy többet ilyen nem lesz és igenis időben leadom a fordítást, csak egyre ilyenebb lesz. ”
story of my life