szülői dilemmák

avagy: a happy hippo rejtélye

A gyereknevelésben az is jó, hogy nem unalmas, mert mindig vannak érdekes új kihívások, amikre nem lehet előre felkészülni. Itt van például a mikulás/angyal/(Jézuskát eleve leszavaztuk)/húsvéti nyuszi kérdése, amihez folyamatosan változik a hozzáállásunk. Úgy indultunk, hogy egyáltalán nem említjük, hanem maradunk a tárgyilagos magyarázatnál az ajándékok eredetét illetően (=mi vettük), mert nem akartuk becsapni őket. Meg én nem is nagyon emlékszem hogy hittem volna benne, és Berciről hamar ki is derült hogy ő sem olyan típus. De aztán mindenhonnan hallották, rokonok, tévé, ovi stb, és főleg Nudlinál tapasztaltuk is hogy a gyerekek varázslatos világban élnek és magától értetődően hisznek az ilyen dolgokban, ezért valamilyen szinten belementünk pár évig, nem is nagyon kellett bizonygatni. Berci szerintem nem nagyon hitte soha, de egy ideig Nudli őt is magával vitte és belement.

Most már Berci egyértelműen tudja hogy nem úgy van az, meg sokszor mondja is. Elvileg már Nudlinak is tudnia kell, annyiszor szóltuk el magunkat (pl. húsvétra kaptak biciklit március elején a decathlonban közösen megvéve, meg évek óta megrendelik hogy milyen ajándékot kérnek). Mégis ezt bírta mondani tegnap este, hogy milyen kár hogy sosem láthatják a húsvéti nyuszit, olyan édes volt meg kellett zabálni, ma reggel meg lelkendezve mesélte nekünk hogy mit kaptak, mi meg érdeklődve hallgattuk, hogy megkapta a fáraó küldetését,  a skorpiót meg nem, pedig azt is akart.

Meg volt a boltos sztori, látták hogy a boltok tele vannak pakolva csokinyuszikkal meg tojásokkal meg birkákkal. És mivel mindennap választhatnak valamit maguknak a boltból, rögtön be is próbálkoztak. Én meg a legésszerűbben reagáltam, felhívtam Gét hogy döntsön ő, ő meg úgy döntött hogy persze. Úgyhogy megbeszéltük hogy most az egyszer. Nudli vett is egy nyuszit, bár kicsit aggódott hogy fogja-e engedni a pénztáros néni. Lehet hogy azt gondolta hogy csak a húsvéti nyuszi vehet húsvéti csokikat a boltban, akkor ezt is leromboltuk. Berci kinder válogatást szeretett volna, mert tavaly volt benne happy hippo*, de most nem volt, úgyhogy mégsem azt kért.

Meg olyan dilemmám is volt (ez már nem húsvétos, csak a dilemma vonalon csatlakozik ide) hogy hogyan kell reagálni ha a gyerekem elkezdi simogatni a fenekem és megállapítja hogy sokkal puhább mint az ő lába, mert “húsosabb”. Rövid gondolkozás után úgy reagáltam, hogy nem húsosabb hanem hájasabb.**

*Idén csak a 2300 Ft-os plüssállatos válogatásban volt és külön sem lehet kapni, amit egyáltalán nem értek.

**Igen, hallottam már olyan véleményt is ezen a téren, hogy a szülő ne pucérkodjon a gyereke előtt, és általában fel is szoktam öltözni, csak pont beszaladtam valamiért a nappaliba és akartak mutatni valami nagyon fontosat a számítógépen.*** Meg azért azt sem gondolom hogy jót tenne a gyerekeknek ha teljes prüdériában nevelik őket. Ezért azt is szoktam hagyni néha hogy röviden elnevetgéljenek azon hogy van cicim, de aztán véget vetek neki.

***Tudom, azt se kéne hagyni hogy folyton számítógépezzenek.

28 thoughts on “szülői dilemmák

  1. Én láttam Happy Hippot, pedig előtte már régen nem.. Ööö vagy a Batthány téri Sparban, vagy a Batthyány utcai Coop-ban.. Megnézzem, még érdekes lehet?

    • igen, köszi, szegény most húsvétra nem kapott 2300-ért, de szerintem más alkalomból is örülne neki.

    • “mindig vannak érdekes új kihívások, amikre nem lehet előre felkészülni.”

      Ez nagyon tetszik. És milyen igaz.
      Érdekes hogy a fiúk milyen kritikusak, nekem azt mondta a fiam legutóbb, hogy lóg a hasam! Hát nem szerettem annyira hirtelen ezért. Az ünnepi hangulat és a háttér, ki csinálja, miért, hagyományok nálunk se nagyon mennek, fiam igen gyakorlatias, karácsonyfát vegyünk időben, mert elfogy, csak vele lehet díszíteni, semmi meglepetés, a húsvét meg nem érdekli, elvégre allergiás a tojásra 🙂 de természetesen a lényeg, hogy ajándékot kapjon. Persze kapott. A legnagyobb baj az, mikor más, esetleg kisebb gyerekeket is felvilágosít, hogy az nem úgy van, nem az hozza, meg az nem is igaz, ezért már beígértem neki egy virtuális pofont, hogy nem győzködünk másokat.

    • Ja ő nem volt kritikus, ez egy teljesen semleges megállapítás volt hogy puhább a bőröm, még dicséretnek is vehetném (bár nem annak szánta)
      igen egy időben Berci is szerette kiábrándítani Nudlit, de úgy tűnik nem okozott neki kárt.
      tojás nincs nálunk, csak csoki!

    • Nálunk Rozi szokott ilyeneket beszólogatni Wnek és azzal csak ront a helyzeten, hogy rájön, hogy ez beszólás és a maga esetlen, hét éves módján megpróbál tompítani rajta. Ez szerintem nem nemfüggő, hanem korfüggő.

    • Minálunk a gyermek így 10 évesen nemrég fejtette ki, hogy mekkora átverés ez az egész angyalka meg nyuszi, meg mikulás dolog, és milyen rossz, hogy az összes felnőtt hazudik, és “mindenki benne van”, és őt nagy csalódás érte, amikor kiderült, hogy nem is úgy van, ahogy “elhitették vele”. Teszem hozzá, elég későn, sztem 8 éves is volt, mire ez tényleg letisztult neki, pedig mi elkezdtünk rá finoman utalgatni, hogy ne egyszerre érje a sokk, de valahogy aztán mégis úgy élte meg.
      Nekem gyerekkoromból semmi ilyen nem rémlett, mármint, hogy mikor tudtam meg, és az milyen érzés volt.
      Na a végére még egy sztori, egy barátom régen mikuláskodott, és egy plázában osztogatott szaloncukrot, és amikor odament hozzá egy nagyobbacska gyerek, nevetve adott neki cukrot, és hozzátette, hogy “Te még hiszel a Mikulásban?” Gyerek döbbenten nézett, nagymama meg nagyon csúnyán. :))))

    • A gyermekek többsége sohasem ítéli hazugnak a szüleit, ha rájön a valóságra, ahogyan a mesét sem ítéli hazugnak, becsapásnak senki. Boldog együtt játszásunkat, életünkben a mesét (a helyén, közös megegyezés alapján, hogy most mi együtt játszunk, mesélünk, mikulásozunk, angyalozunk és nyuszizunk) közösen újra meg újra átélhetjük. Ha az ünnepkör hagyományait is felelevenítjük közben, még boldogabbá, tartalmasabbá teszi a közös játékot.

    • Szerintem is keso 10 evesen megtudni, akkor mar mashogy reagal az ember gyereke, tenyleg atveresnek erezheti. de kisebb korban azert jo dolog ez, affele kozos cinkossag, meg ha sejtik is mar, mi van mogotte. egyebkent valami okos ember azt irta, hogy aki kiskoraban hitte a Mikulasban, aztan megtudta az igazat, az kifejleszt magaban egy egeszseges szkepticizmust, tehat nem gyanakvast, csak ami a kesobbi atvereseket megakadalyozhatja. remelem, tenyleg igy van 🙂

    • [sulemia](#12064780): Gyerekfüggő, nem, -és korfüggő témában nem arra gondoltam, hogy miben hisznek, hanem arra, hogy milyen kritikai megjegyzést tesz a külsőmre! Ezért kérdeztem hogy meddig? 🙂

    • @donnaquijote: Ezt én is így gondolom, ezért is lepett meg a dolog. Igaz, hogy mivel a szülei elváltak, nem láthatom át pontosan, a családja másik felében hogyan zajlanak ezek a dolgok (én apuka barátnője vagyok), bár annyit látok, hogy nagyon élénk mesevilágot teremtettek. Ezt alapvetően egyáltalán nem tartom rossz dolognak, de lehet, hogy a “helyén, közös megegyezés alapján” kritérium nem valósult meg, és kicsit túl sokáig, és mindenáron ragaszkodtak a meséhez, amikor a gyereknek már inkább lett volna igénye valamilyen beavatottság érzésre. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy mi sem akartuk leleplezni a mesevilágot, konkrét kérdéseknél is leginkább kitértünk, és visszakérdeztünk, ő hogy gondolja, de sose mondtuk, se azt, hogy igenis van Mikulás/ húsvéti nyúl, se azt, hogy nincs, mi vesszük az ajándékot. Jó, amit írsz, valahogy így kéne. Remélem, legközelebb jobban sikerül kezelni ezt a dolgot.

    • [sulemia](#12065656): “egyre rosszabb lesz, még nem is kamaszodik! ”
      Ha nekem válaszoltál ezzel a mondattal, akkor köszönöm, teljesen megvigasztalódtam! 😦 Lehet, hogy a virtuális pofon átalakul? 🙂 Aztán majd elmondja az iskolában, hogy anyukám ahogy hízik, egyre többet pofozkodik tanár létére 🙂

    • [donnaquijote](#12065560)
      nálunk a nagyobb kicsit földhözragadtabb az átlagnál (ahogy mi is, nem véletlenül merültek fel ilyen gondolataink eleve), ő úgy van vele hogy “minek tegyünk úgy ha nincs úgy”. ezért is örülök hogy a kisebb más alkat, példát mutat, kicsit nekünk is.

      írok erre egy példát: a múltkor Nudli valami félelmetes szörnnyé változott játékból, mi meg a férjemmel jól megijedtünk. Berci rögtön felvilágosította hogy Nudli nem is félelmetes, ugyanúgy néz ki mint máskor csak hülye arcot vág. El kellett neki magyarázni, hogy ezt mi is tudjuk, de játékból úgy teszünk.

    • Nálunk sosem volt +prüdéria”, a testünk olyan természetes volt, hogy még általános iskolában is nyugodtan bejárhattam a férfiak öltözőjébe (apum focizott), és a játékosok fütykösét nézegethettem. Nem okozott lelki törést, és nem is lettem nudista.
      Ami viszont nagyon rosszul érintett, hogy nincs Jézuska. A nyuszi, Mikulás valahogy nem zavart, de a Jézuska nagyon. Zokogtam, amikor megtudtam, hogy nekem mindenki hazudott. Következő évben pedig úgy viselkedtem, mintha mindig is természetes lett volna, hogy nem létezik. 🙂

    • Nem emlékszem, hogy gyerekkoromban komolyan hittem volna bármelyikben, emlegettünk Jézuskát-nyulat-kutyafülét, de valahogy nekem ez inkább játék vagy szertartás volt, meg se próbáltam elgondolni, hogy egy mitológiai lény hoz nekem létező tárgyakat. Emberek veszik, csak a szertartás lényege az, hogy azt mondják, hogy a(z akármi) hozza. Hogy ez hogyan alakult ki, nem tudom, de nem emlékszem semmiféle éles határvonalra. Anyukám mesélte, hogy őt a nagydumás, mesélős nagypapája elvitte moziba amíg az angyalka beállította a fát otthon, de arról nem hallottam, hogy volt-e döbbenet vagy fokozatosan csorogtak át abba, hogy a fadíszítő személye ismert stb.

    • [Thetisz](#12066043)
      a nudistákkal baj van? (az igaz hogy engem vittek kamaszkoromban nudista kempingbe, hát nem mondhatnám hogy élveztem) 🙂

    • Semmi 🙂 egyszer mivel az volt a legolcsóbb, egy hetet töltöttünk nudisták között (be kell vallanom, csak monokinizni mertem). Nem lett az én világom:))

    • Na szóval megvan: Happy Hyppos a Batthány u.-i Coop-ban! 🙂 A kirakatban láttam, azért maradt meg ennyire.

    • [Marcipánördög](#12187336)
      végül nem jutottam el, mert nekünk eléggé kiesik, de nagyon kedves tőled hogy megnézted (remélem neked nem volt sok fáradtság).

    • Dehogy volt az! Nagyon szívesen. Azt is mondtam volna, h megveszem neked, és elküldöm, de a postán tuti összetörték volna. :-/

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s