Vasárnap hazajöttünk a bortúráról, kiderült hogy mindkét gyerek köhög, Nudli be is lázasodott estére. Ezen kívül le lehetett tölteni az eredeti zumát, és éltem a lehetőséggel. És elhatároztam hogy márpedig én nem megyek hétfőn dolgozni, hanem elviszem Nudlit orvoshoz. (Meg mostam-teregettem, de csak az érdekeseket írom le.)
Hétfőn örültem hogy elvittem, ugyanis kiderült hogy skarlátja van. Gé kapott 1000 pontot, mert miután hazahozta Bercit a suliból, elment fogadóórára. (És végighallgatta 3 szóban hogy Berci okos és ügyes, és 20 percben hogy viszont lassan dolgozik ami baj mert ezért nem kap sok piros pontot és ellenőrizzük itthon a piros pontjait. Arról nem esett szó hogy eddig az összes magatartás és szorgalomjegye ötös.)
Kedden már Berci is itthon maradt, mert a köhögés mellé hőemelkedés is társult. Nagyival, én meg elmentem hősiesen dolgozni, ügyeltem is. (8/10, és az esti viziten ilyeneket is hallhattam hogy az egyik betegnél egy csomó rohadt kaját találtak és a cappy felrobbant a nővér kezében amikor kidobta, a másik meg belekakált az éjjeliszekrény fiókjába, és a takarítónő csak félig takarította ki.)
Ma vettem gyertyát, anyu meg adott tálat, és így végre összeállíthattam az idei ádventi koszorút:
Már évek óta ehhez hasonló, és évek óta nem készül el időben és vasárnaponként elfelejtjük meggyújtani és valamikor hétköznap pótoljuk be. Hát igen, az ünnep fénye. (Mostantól kerülni fogom a karácsonyos témájú posztokat/összeállításokat/nyilatkozatokat, még csak november van és már legalább két helyen jött szembe hogy a gyerekek csillogó szeme teszi ünneppé az ünnepet. A karácsony folyamatos változáson megy keresztül, a napisten ünnepe -> Jézus születésének ünnepe -> a szeretet ünnepe -> az ajándékozás ünnepe -> a mézeskalács illatának és a gyerekek szemének csillogásának ünnepe.)
