A bortúrán két mély benyomásom lett, a Fritz pince és Vida Péter. Röviden.
Na jó, kicsit kifejtem. A Fritz tanyán aludtunk volna, ha a szervezés a tervek szerint alakul, így csak egy kellemes órácskát töltöttünk ott, amíg a szervezés igyekezett helyrerázódni, kárpótlásként pedig kaptunk mustot, rozét, és megnézhettük a pincét*. Minden borospincének van természetéből adódóan némi dungeon érzete, ennek vizsont ódon kísértetkastély hangulata van. A lámpa felfüggesztéséről lógó penészes pókhálókkal, a kovácsoltvas rácsokkal, a hosszú herripotteres asztallal. És a kis kápolna a gyóntatóval a hab a tortán (vagy a szélkakas a torony csúcsán, vagy kíséreties kacaj a folyosó végéről).
Vidáról ha írnék akkor megtörne a varázs, úgyhogy nem írok.
*A honlapján vannak fent képek, valamelyest visszaadják a hangulatot, de nem teljesen.
