Nem is tudom mit vártam, persze meghallgathattam hogy a kiégés milyen gyakori az orvosoknál, és milyen rossz, és a stressz is gyakori, meg rossz az is, de a stressz az nem a kiégés, hanem egész más. És ha nem akarok kiégni, akkor keretezzem át a stresszt kihívássá, és kapjak sok pozitív visszajelzést, és osszam be jól az időmet, és járjak sportolni meg társaságba meg színházba és olvassak és játsszak sokat és legyen hobbim, ja és vonódjak be a betegeimbe de amikor hazajövök vonódjak ki és válasszam szét a magánéletem. Ja és legyen részem sok flowban. Úgyhogy most nekem sokkal jobb, hogy ezt mind tudom, ezért ülök a kanapén ölemben a laptoppal, és csak az ujjamat mozgatom. Mondjuk legalább volt pár vicc a diákon, (nem úgy hogy ott volt egy diák középen, és rajta viccek), és a mellettem ülő lány is vicceseket mondott, például hogy a pasinak akivel beszélgetett nem terjedt ki addig a mentalizációs képessége hogy ő még eszik, meg hogy a kiselőadást tartó hölgynek felesleges a CT, mert úgy sincs frontál lebenye. És legalább a végén a nálam is halkabb lány megkérdezte hogy én hallottam-e valami újat, tehát nem én vagyok már megint extrém kritikus, legalábbis nem egyedül.

De ez a rizikó amit vállalok amikor rábeszélem magam hogy ne itthon töltsem az estét a való világgal és a 9gaggel hanem kimenjek a hidegbe.

Advertisements

One thought on “

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s