Az orvosperekről elmélkedik

Oké, hideg fejjel és a lehetőségekhez képest tárgyilagosan átgondolva.

Az a problémám ezzel, hogy egyrészt megértem, hogy az összes többi foglalkozáshoz hasonlóan itt is ki kell vizsgálni a hibákat és megtenni mindent hogy a jövőben hasonló ne fordulhasson elő.

[hosszú, szövevényes, nehezen követhető okfejtések az űrhajószerelőkről, meg az építési vállalkozókról akik lecsalják az állványzatot] [amiben valahol szerepel a másrészt kifejtése]

de ami igazán zavar ebben, az az, hogy manapság az emberek elfelejtik, hogy a betegség és a halál az élet része, előbb-utóbb menthetetlenül bekövetkezik, és inkább úgy gondolkoznak, hogy ha bárki megbetegszik vagy meghal, akkor az nyilvánvalóan orvosi hibából történt. Végül hosszas vizsgálatok után kiderül hogy nem, de már ez is megbélyegző, plusz a közvélemény összebólint, hogy igen, az orvosok megint összezárnak és védik egymást. Azt meg ne keverjük ide, hogy az orvosok lekezelően és bunkón bánnak a betegekkel, mert annak nem a per a megoldása, hanem hogy kirúgják az illetőt. Jaj, hogy ahhoz kéne valaki akit helyette fel lehet venni. Jaj, hogy ahhoz szabad szemmel látható méretű fizetésre lenne szükség.

Emellett még az is van, hogy mivel az emberi szervezet borzasztó bonyolult alkotás, méghozzá nem is a mienk, csak igyekszünk megismerni és kiszámítani a működését, mégsem olyan egyértelmű mint mondjuk egy tévé (és itt arra ne térjünk ki hogy a tévészerelőt senki nem pereli be ha elbarmolja vagy közli hogy nem lehet megjavítani a készüléket, vegyünk újat). Ezért olyan is előfordul, hogy az orvos számára is váratlan, előre nem látott események következnek be.

(most mellőzzük azt is, hogy a perek és vizsgálatok mögött sem mindig az igazság hősies keresése áll, hanem anyagi érdekek)

Amit ki akarok ebből hozni, az az, hogy valószínűleg el kéne fogadnom, hogy ez együtt jár az orvosi szakmával, és el kell viselni mint egy kellemetlenséget. Csakhogy ez volt az a csepp, ami már nem fér bele a poharamba. Mert azt tudtam hogy nem fogok sokat keresni, nem boldogan, de elfogadom hogy kuporgatunk és nem vehetek meg magamnak egy könyvet és … de erről már sokszor írtam. Megbirkóztam azzal is, hogy általában megterhelőek a napjaim szellemileg és érzelmileg is, időnként hétvégén is, sok a kiszámíthatatlanság, például azon a téren is hogy mikor szabadulok el, így kevéssé lehet számítani rám az úgynevezett “anyuka” szerepkörben. Ha teljesen őszinte vagyok, azt nem állíthatom hogy kizárólag elégedetlenséget és lenézést és követelőzést kapok cserébe, mert azért sokan megköszönik a segítséget, de el lehetne képzelni ennél jobb mérleget ezen a téren is (ha nagyon finoman akarok megintcsak fogalmazni). De ezzel hogy a dolgok büntetőügyi irányba való terelődésének fenyegetése ilyen kézzelfoghatóvá vált, azt gondolom hogy ez már így együtt sok.

Az eddigieknél komolyabban gondolkoztam el rajta, hogy itt hagyom az egészet, fájó szívvel tényleg, mert nem ezért tanultam ennyit.

Nem tudom hogy ideillik-e, de eszembe jutott, ezért leírom, hogy baromi frusztráló, hogy valamiért az orvos szakmát teljesen különbözőnek gondolják az összes többitől, és olyan plusz dolgokat várnak el, hogy lássunk a jövőbe és legyünk mindentudók, mindenhatók, végtelen türelműek és mindenki másnál elhivatottabbak.  És hogy ha valaki közülünk azt mondja hogy ő ezt így nem bírja tovább csinálni és kimegy külföldre, az rögtön hazaárulónak számít. Sokkal könnyebb lenne, ha ez is csak egy foglalkozás lenne, ahol megteszem ami tőlem telik, nem pedig hivatás. Akinek hivatása van az mind balek. De basszus megint a pénzhez tértem vissza, mert ha megfizetnék, nem lenne akkora balekság mások szociális ügyeit intézni, vagy mások gyerekeibe tudást önteni, vagy mások szüleinek a pelenkáját cserélni az idősek otthonában, vagy hatig bent maradni hogy mindent megtegyek a mások egészségéért (ahelyett hogy mennék az edzőterembe, hogy a sajátommal foglalkozzam).

20 thoughts on “Az orvosperekről elmélkedik

    • Mióta engem is piszkál egy elégedetlen beteg , nagyon érzékeny vagyok erre a témára, és szerintem a magyar szabályozás elég nagy teret hagy a kreatív ügyvédeknek, és kis teret a szakmai érveknek. És a mocskolódással szemben egyáltalán nem védi az orvosokat. Hogy még szebb legyen minden, kialakulóban van az a szokás, hogy magukat szegényeknek gondoló emberek azért perelnek be orvost, hogy ezzel hozzák helyre a saját anyagi jólétüket. Szerintem erre lehetne olyan jogszabály a megoldás, ami az alaptalan vádaskodás esetén automatikusan kifizettetné a vádaskodóval az orvos perrel kapcsolatos idő-, és egyéb ráfordítását.
      Meg persze lehetne a skandináv modellt alkalmazni. Ha már a skandináv fizetéseket nem tudják itthon utánozni, azt esetleg átgondolhatnák a jogalkotók, hogy az orvosi felelősség kérdését nem akarják-e úgy rendezni, mint arrafelé. Azaz hogy a beteg ne az orvostól kapja a kompenzációt (és emiatt ne az orvos személye, hanem az elkövetett szakmai hiba legyen a vizsgálat tárgya).

    • Mert ott hosszú a tél, kevés a nap, és mindenki depressziós, mondjuk ez egy pszichiáter számára lehet, hogy előny.
      Meg azért, mert a volt menyasszonyom még nem készült fel lelkileg a távozásra. De azért állásbörzén voltam már…

    • ja meg itt az otthonunk meg ilyesmi. meg a családunk. igen igazából én is azt szeretném hogy itt legyen olyan. de itten mindent megtesznek a végső lökéshez, tényleg. :sóhajt:

    • A lelki felkészülés a legdurvább lépés, mi az elmúlt héten estünk át rajta, és volt is depi, pedig én csak egy mentőtisztet akarok importálni. Aki szintén szereti a munkáját. Okok mint fent. Eh…

    • Én nem vagyok orvos (a családban csak egy távoli rokonom az, ő is patológus meg a másik oldalról: a pasimat tavaly épp egy orvos csaj nyúlta le…) de nemrég írtam egy irodalmi pályázatra egy művet (tudom, facepalm:-) és abban lett egy sebész rezidens mellékalak, aki nőcsábász és ocsmányul beszél. És persze felróják neki hogy ő bezzeg “életeket ment” meg a többi szöveg, miszerint őneki félistennek kell lennie, ő azt regalálja erre, hogy hozzá nem azért járnak az emberek hogy megváltsa őket, hanem csak azért, hogy egyáltalán ne haljanak meg. És hogy az ő munkája az, hogy szúr, vág meg varr (anyaggyűjtés gyanánt végigolvastam egy “műtéttani gyakorlatok” jegyzetet, hát majdnem fejreálltam hogy mennyi fajta kampó meg vágás meg minden…) és nem az, hogy ő legyen a kisjézus.

      Nem tudom, hogy jól találtam-e el a dolgot, de én is úgy gondolom, hogy ez is csak egy szakma, csak az a gáz, amikor már azt se hagyják, hogy a munkájukat végezzék. Pedig nyilván azért tanultatok ilyen baromi sokat, hogy ezt csinálhassátok és nem azért, hogy félisteni szerepkörben tetszelegjetek aztán ha csalódnak az emberek, akkor irány a máglyahalál.

      Az emberek hülyék. Csak lassan nem lesz, aki megmentse az életüket és nem lesz akit beperelhetnek. Á, k…va pipa vagyok én is azért, amit az orvosokkal művelnek.

      (Huh, lehet hogy hülyeségeket írtam de ez most így kijött belőlem is.)

    • en szocialis palyan voltam anno es ugyanezt vartak el tolem. hatalmas hazat uszomedencevel, holnapra. nem tudod megcsinalni neki? rossz szocmunkas vagy. ja es hallgasd a problemaikat ejfelkor is, meg amikor veleltenul az utcan osszefutsz veluk…

      a bloggal altalaban is egyetertek, bar mostmar kevesebbet olvasom (azert is mert nem kaptam valaszokat a kommentekre es attetszonek ereztem magam, akkor meg minek).
      Viszont…senki se tiltja hogy elmenjunk mashova dolgozni, mint en is es sokan masok tettek. kit erdekel, mit gondolnak a tobbiek. batosag, akartatero, kitartas es nyelvtudas kell hozza. HAJRA.

    • [janiska](#11744812): kerestem, de nem találtam olyan kommentedet amire nem válaszoltam. illetve volt egy “:)”, arra nem tudom hogy válaszoltam-e. de egy csomóra igen. ettől még szíved joga azt érezni amit érzel.
      a válasz érdemi része: hát igen nekem úgy tűnik nagyon sok (seggbe) rúgás kell, hogy megugorjam ezt az akadályt.

    • Kedves sulemia! 4 hónappal azután, hogy elszántam magam, már a második kinti interjúra készülünk, és még van két ajánlat, ahová reményeim szerint már nem kell kiutazni. Döbbenetes mennyire könnyen megy! Igen pszicho, igen skandináv.

    • Ügyvéd vagyok, a testvérem orvos. Ha ez fordítva lenne, már rég nem dolgoznék ebben az országban. Szoktam arra gondolni, hogy szerencsére a röntgenfelvételek mindenhol azonosak, ahogy az orvoslás lényegi része is. Ti legalább kompatibilisek vagytok a “Külfölddel”, ami jó dolog. Nekem ügyvédként ilyen választásom nincs. De legalább soha nem vittem és nem is vállalnék műhiba pert. 🙂

    • hogy a betegség és a halál az élet része, az teljesen igaz, de ne bagatellizáljunk: vannak műhibák, amiből egy is pont eggyel több a kelleténél az illető életében. arról nem beszélve, hogy sokáig még lehetőség sem volt arra, hogy akivel ilyesmi történt, bármiféle jogorvoslatot kapjon.
      nem kell az orvosokat (és semmilyen más szakma/hivatás képviselőit sem) mentegetni, és igenis szükség van arra, hogy tudják: ha rosszul kezelnek valakit, annak következményei lesznek.
      sajnos pártunk és kormányunk az újraközpontosítási törelvéseivel épp ezt a számon kérhetőséget maszatolja el – az egészségügytől kezdve a művészetekig gyakorlatilag minden téren, amibe csak bele tud tenyerelni. de ez már majdnem egy másik mese.

    • Azok után, hogy az apámat majdnem megölte egy dilettáns orvos, nehezen tudok szimpatizálni a poszt ezen részével. Szerintem igenis felelősségre kell vonható legyen, mert ez minden felelősséggel járó szakma része. Sajnos a szüleim nem akartak perelni. Mondjuk engem nem érdekelt volna a pénz,elég lett volna ha “csak” szimplán eltiltják a nőt a szakmagyakorlástól.
      Szerintem ettől teljesen független dolog, hogy én szivesebben raknám olyan ember kezébe az életem, akinek a munkája meg van fizetve, és szivesebben fizetném én ki személyesen, minthogy valami homályos központi elosztórendszeren keresztül, számomra ellenőrizhetetlenül osszák el az általam befizetett pénzt.
      Minden tiszteletem azoké az orvosoké, akik ilyen körülmények között hajlandóak itthon dolgozni. Nekem van gyermekorvos, sebész barátnőm, borzasztó nézni is, hogy miket követelnek tőlük.

      Viszont: ez akkor is két külön téma…

    • mimke: ha műhibát vét az orvos, akkor természetesen felelősségre kell vonni, ezzel teljesen egyetértek (mint orvos). Ha viszont nem műhibát követ el, csak nem kedves, csúnyán néz, vagy olyan betegsége volt az illetőnek, ami kockázattal jár és valamelyik szövődmény megtörtént, akkor nem kell beperelni.

      A két téma azért nem külön téma, mert az orvosok keveset keresnek, ezért számtalan mellékállásokban dolgoznak, túlterheltek, így sokkal több hibát vétenek. Az én fizikai és szellemi erőnlétemet egy ügyelet utáni napon már a teregetés is erősen próbára teszi, mások meg akkor mennek a másik munkahelyükre dolgozni. Ebből jó esetben csak mogorva hozzáállás, rossz esetben hibák születnek.

    • A bejegyzésben sem arról volt szó hogy ne kéne komolyan venni a súlyos és egyértelmű hibákat. Viszont sajnos a dolgok sokszor nem olyan egyértelműek, inkább több rossz döntés közül kell meghozni a legkevésbé rosszat. Utólag persze könnyű okosnak lenni, csak aztán az is lehet hogy legközelebb pont az ellenkező döntés lesz a helyes. Meg még ahhoz amit isolde írt, szerintem a magyaroknak abban is hátrányuk van, hogy sokszor nem adottak a feltételek ahhoz hogy felelősségteljes, körültekintő munkát végezzünk (lásd idő/elvégzendő munka mennyisége, hely, eszközök, anyagok, gyógyszerek stbstb).

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s