I don’t see what anyone can see, in anyone else but you

Aki nagyon szerette a Junót az ne olvassa tovább. Biztos az is volt a baj hogy túl sokat vártam, mert mindenki annyira dicsérte. Bár nem tudom, mert pont az volt a bajom vele hogy túl sok. Édeskés. Dühös lettem tőle, gondolom igazából azért mert irigykedtem a csajra, hogy őt bárki aki megismeri szereti, eredeti és különleges személynek tartja, de inkább arra fogom, hogy túlságosan idealizált képet nyújt az életről és az emberekről (pl. mindenki kedves, humoros, jó fej  és jó a szövegük). De lehet hogy azért lettem mérges mert nem tartotta meg a gyereket, mert nem tudtam elképzelni hogy valaki megszül egy gyereket és továbbadja és utána még lehet boldog. De lehet hogy csak a vége. (Ha valaki nem emlékezne: miután érzelmesen elbúcsúzik az apukájától, Juno biciklire pattanván elmegy a barátjához, köszönés nélkül ledobja a biciklit, előkapja a gitárt, és a barátja háza előtti lépcsőn ülve (hangolás nélkül) közösen eléneklik az egyik gejl számot a filmből amit már addig is túl sokszor adtak.) Vagy lehet hogy csak a zene idegesített.

Egyébként nem rossz film, aranyos meg minden.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s