#1077

Most egy kicsit jó nekem, mert a munkahelyen is mindenki kedves, először olyan érzés volt mintha beteg lennék vagy valami komoly tragédia ért volna. Kaptam nagyon kedves biztatásokat is levélben meg kommentben, meg háziállatokat:

Egy zugolvasóm meg kilépett az anonimitásból és kiderült hogy az életünk egymás tükörképe.

Talán valamivel kevésbé stresszelek és hatékonyan küzdöttem a hiedelmeim ellen. Viszont aktívan szomatizálok, viszont erről is kiderült hogy nem kizárólag annak a bizonyítéka hogy milyen szánalmas vagyok, hanem hogy szar helyzetben vagyok és így jön ki rajtam. Illetve lehet hogy mégis a kórházi vírust szereztem be én is.

A múltkor arra a gondolatra, hogy mi lenne ha rákos lennék, félelem helyett inkább vágyakozást éreztem, mert akkor végre bármennyit pihenhetnék. Ez egy kicsit megrémített, és talán ez adta a lökést hogy végre elkezdtem kiállni magamért (és ma leadtam egy azaz egy darab beteget. Igaz legalább hármat ér.) És megnyugtattam magam, hogy az teljesen normális ha ezer munkám között nem állok le kedvesen csevegni a betegekkel és hozzátartozókkal akik rajtam keresik az orvosukat és tőlem szeretnék megtudni hogy az orvosuk mikor engedi őket haza, vagy papírt, tollat vagy párnahuzatot kérnek.

Este meg kitakarítottam a fürdőszobát, és vasaltam is.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s