nemis mérgelődés, csak olyan rezignáltság

Régebben idegesített az örök-optimista amerikai mentalitás, hogy csak a tehetségen és a kemény munkán múlik hogy viszed-e valamire, és oké, ilyen sarkosan biztos nem igaz, de most hogy már nem bénít le a tudat, hogy bármi rajtam múlik, mert egy picit már elhiszem hogy valamilyen eredményre képes lehetek, egész kívánatosnak tűnik hogy az eredménynek van köze a tehetséghez és a belerakott munkához. Nem is lenne rossz olyan helyen élni, ahol nemcsak az boldogulhat, aki elég pofátlanul tud hazudni és meglopni másokat. Ahol nem folyik el minden szinten undorító módon a pénz. Az hogy az utóbbi években erről egyre több szó van a tévében, lépten-nyomon történnek leleplezések*, csak elborzaszt hogy tényleg úgy van ahogy mindig is mindenki sejtette, de valahogy nem tudja elhitetni velem hogy ez valaha is lesz jobb. Nem értem hogy mi sarkallna bárkit arra ebben az országban arra hogy becsületes legyen, ha nincs ez az alapelv benne a levegőben, hogy becsületesen és munkával kell és lehet boldogulni**, a szabályozások nem fognak érni szart se lófaszt se.

 

*Most éppen az APEH/NAV-os korrupciók.

**Mert például az én szakmámban még az az ígéret sincs benne, hogy oké most szívok, de majd 10 vagy 15 vagy 30 év múlva jó lesz. Látom a kollégáimat. A másfélszeres fizetésükkel a rezidensek hopp el is érték a nyugdíj szélén álló főorvosnő fizetését, aki végigdolgozta az életét. Persze, jobban megélnek, már azt is látom hogy miből, nem túl szívderítő.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s