Voltunk ismét az ifjú reményteli feltörekvő együttes koncertjén (különös tekintettel a basszusgitárosra). Kicsit aggódtunk hogy késünk, de mikor beléptünk megnyugodtunk, rögtön láttuk az összeverődött öt fős csapatot (ebből három fő tag volt, egyikük hazalépett az otthon felejtett erősítőért, miután nem sikerült meggyőznie a többieket hogy a hely méretére tekintettel eltekinthetnek tőle). Aztán még többen lettünk, utóbb megtudtam hogy az első áttörést az jelentette amikor a közönség létszáma meghaladta a csapatét, a következő még várat magára, amikor már nem ismernek mindenkit név szerint a közönségből, utána már jön a világhír.

A pultos sráctól megtudtuk hogy csak néhány hete nyitottak, ő pedig megtudta tőlünk (kedves kérdésére), hogy sem a neonfényű karácsonyi égősorok,  sem az irodai asztalok nem mozdítják pozitív irányba a hely hangulatát. Kedvességből arra nem tértünk ki, hogy a falra festett Elvis copfja (árnyéka? fekete sziámi ikre?) is furán hat. Jó volt a zene, közben előtte és utána beszélgettünk is sorozatokról, meg hogy de kár hogy feloszlik az REM és vajon az AIDS miatt-e, kis kitérővel a Family Guyra, és hogy ciki-e ha az esküvői meghívó szerint a buli a menyasszony anyukájának kertyében lesz, és hogy a fehérbor úton van az vajon kód-e arra hogy majd csak jövő héten lesz.

 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s