muszáj hogy ilyen nehéz legyen?

1. Rájuk szólok hogy a kanapé párnái már megint a földön vannak
2. Gé bejön a nappaliba, és emlékezteti őket a szabályra, ha meglátja a földön a párnákat nincs tévé
3. Berci elkezdi visszadobálni miközben Gé beszél, majd 3 másodperc után visít hogy tudom, hagyd már abba
4. Nudli elkezdi ismételgetni hogy Berci ne sírj, Berci ne sírj
5. Berci visít hogy ne nézz rám, hagyjatok békén csak egy pár percig, majd elindul a bababiciklivel körben a lakásban, mindent felborogat, közben szipog*
6. Pár perc múlva rászólok hogy most már tényleg rakja vissza
7. Közli hogy addig nem rakja vissza amíg nem hagyjuk békén és idegesítjük
8. Végül szipogva* feldobálja a párnákat a kanapéra, de nem a helyére, majd elkezdi tekergetni a videót
9. Többszöri felszólításomra 3 centivel rakja odébb a párnát.

Hogy a picsába legyen így az ember következetes? Most tényleg lábujjhegyen kell körülöttük óvatoskodnunk, nem szólhatok rá, nem lehetek türelmetlen/ideges/fáradt, különben úgyis én szívom meg jobban?

Jó nemis csak most értem haza az ügyeletből és pont az új e-olvasómmal akartam babrálni.

 

…Aztán kéri hogy játsszunk csendkirályt a kocsiban, de felháborodik azon hogy kikap, és mikor nem egyezünk bele hogy nem ért mert Nudli megfeledkezett róla útközben, csak véletlenül nem szólalt meg, mi meg akartunk de visszafogtuk magunkat, annyira megsértődik hogy húsz percig nem száll ki.

Közben észrevesszük hogy Nudlinak az egyik oldalon rövidre van nyírva a szempillája,  aki vállrándítva közli hogy tegnap vágta le csak úgy, kíváncsiságból.

krk 093

Aztán teljesen kontrollálhatatlanok a hipermárketben, a rohangálás még hagyján, de rángatják is és földre teperik egymást, és rángatnak minket is.

 

Jó de közben Berci egyedül megtalálta a chipset, egyszer se vesztek el mert ügyesen figyelték hogy hol vagyunk, és nem követeltek ezer vackot, még a játékboltban is csak nézelődtek.

 

Később meg voltunk négyesben biciklizni. Amikor még nem voltak, ilyen jelenetek éltek a fejemben arról hogy milyen jó ha van gyereked: amikor felébred és mamuszban kijön a szobájából aranyos álmos fejjel (ez nem történt meg, amióta kijönnek egyedül nem hordanak mamuszt), meg hogy négyen megyünk biciklizni, ők aranyosan tekernek középen. Régebben egyszer próbálkoztunk ezzel, teljes katasztrófa lett, össze-vissza mentek és nem figyeltek ránk, minket az idegbaj kerülgetett hogy mikor mennek az autók alá. És nehézkes volt a saját biciklinket fogva segíteni nekik a padkáknál. Ma viszont ez már teljesen jó volt, nagyon kis ügyik.

Lehet hogy kéne még egy, hátha a mamuszos szcéna is összejön. Meg Nudli is időről időre kérdezget hogy mikor szülök neki kistesót.

Most meg Nudli papírdarabokat vág ki és összerakja egy embernek. Rajzolt neki homlokot is.

A neve görény.

A neve görény.

 

*idegesítően

5 thoughts on “muszáj hogy ilyen nehéz legyen?

  1. Ami neked egy idegesítő nap, másnak remény, mert látja, hogy nem csak az ő gyerekei kergék néha.*

    *azaz majdnem mindig

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s