A nagy beígért lehűlés, ború, zápor-zivatar, sarkvidéki hideg az elmúlt két napban percre pontosan azon a két órán keresztül tartott, amikor az intenzíves lánnyal közösen játszótereztünk. Amint beértünk a parkba, hideg szél kezdett fújni, és az eső is eleredt abban a percben, amikor megtaláltuk a játszóteret. Sokáig kitartottunk, hogy hátha jobb lesz, és lett is jobb, meg rosszabb is. Ezalatt megvitattuk a nyarat meg a pácienseinket, átsétáltunk a kresz parkba, láttunk szivárványt, Berci is megtanult elindulni a biciklivel, fejenként ötszázszor elestek (egyenesen már tudnak menni, de a murván és/vagy kanyargóson még kevésbé megy, szerencsére nem zavarja őket nagyon hogy folyton elesnek), kuporogtunk a bicikli benzinkút alatt, ahova a zápor elől menekültünk be, Nudli sírt és megnyugodott (nem szereti a mennydörgést, és az eső nagyon hangosan kopogott a tetőn), Berci és az intenzíves kisfiú jót bicikliztek együtt, az intenzíves kislány pedig extra édi volt végig. Búcsúzóul kaptunk még egy zuhanyt amíg elszaladtunk a kocsihoz.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s