végstádium?

Konzíliumkérés:

s: Jó napot, egy bentfekvő betegnek szeretnék időpontot kérni.
asszisztens 1: Rögtön megnézem. (behallatszik a telefonba): Hú, de televan.
asszisztens 2 (még mindig behallatszik, mostantól nem írom oda külön): Mert a májust nézed. Vigyázni kell a konzíliumokkal, mert a doktornő egyedül van.
asszisztens 1: Mára egy van. Akkor mehet mára.
asszisztens 2: De csomóan küldik úgy hogy nem szólnak, néha hat is jön egy nap.
asszisztens 1: Akkor mire jó ez az egész? (…) Akkor szerda. (nekem a telefonba): Szerda jó lesz?
s: Hát az a helyzet hogy jobb lenne előbb, nincs túl jó a néni már 3 napja, de csak ma szólt.
asszisztens 1: Akkor jöjjön ma 1-re.
s: Köszönöm, viszont hallásra.

Lehet arra okot találni hogy mért szidjuk az egészségügyet, nem működnek úgy a dolgok mint lehetne, lásd fent, vagy lásd a nővéreket, akik tudnak róla, hogy a betegnek elfogyott a gyógyszere, a főnővér szerzett helyettesítő szert de elfelejtette behozni, de nem szólnak, hanem simán nem rakják be a beteg dobozába, a hozzátartozóval szenvtelenül közlik hogy nincs, aki meg hisztériázva fordul egyszerre az ügyeleteshez, a kezelőorvoshoz és az osztályvezetőhöz, hogy ez tűrhetetlen. A hangnem nem jogos, de a mondanivalója valahol igen.

Egy ideje olvasom a praxis blogot, és nem is borít ki annyira mint vártam, egyrészt mert a hozzászólások jó része elég jóindulatú (valószínű egészségügyi dolgozók inkognitóban, de nem is ez a lényeg), meg szerintem tanulságos is hogy hogy ne viselkedjünk, mit vesznek szívükre a betegek. És igen, sokszor jogos a panasz. Ilyennel például mi is sokszor találkozunk, nem egy súlyos neurológiai vagy belgyógyászati betegséget diagnosztizáltunk már úgy a pszichiátrián hogy azzal feküdt be a beteg hogy ki van vizsgálva és semmi baja, a panasza biztos pszichés. A példa kedvéért: amyotrophiás lateralsclerosis (“súlyos agoraphobia, az ágyból sem kel fel, inkább bepisil”), asztma, pseudomembranosus colitis (“pszichésen fullad / megy a hasa”), és időnként olyan ioneltéréseket látunk, hogy csak na. Ez előfordul olyanokkal is, akiknek előtte nem volt közük a pszichiátriához, de ha valakinek van egy pszichiátriai zárója, vagy neadjisten itt lesz egyéb baja, annak jaj.

Igen, az egészségügyi dolgozók fásultak és érdektelenek. Igen, a pénz nem old meg mindent. Gondolkoztam már rajta, hogy ha mérhető összeget kapnék egy ügyeletért, akkor nagyobb kedvvel szaladnék-e minden beteghez, és kevésbé mondanám-e a telefonba a nővéreknek, hogy figyeljék és ha nem javul szóljanak és megnézem. Nem tudom, de azt észrevettem hogy ha pihentebb vagyok, sokkal kedvesebb és készségesebb vagyok a betegekkel és hozzátartozókkal. Ha az embernek nem kell másodállások után szaladgálnia hogy megéljen, pihentebb. Ha a szabadságát kényelmesen töltheti, nem a panelban pácolódva, (vagy feketemunkával) pihentebb és elégedettebb az életével úgy általában. Nem utolsó sorban, normális fizetésért jobban meg lehetne válogatni hogy ki dolgozik ott. Ki lehetne rúgni pl. azt a mentőst akinek annyi esze van, hogy a leltár aláírása után lenyúlja a beteg pénzének a felét. (Így teljesen egyértelműen rábizonyítható az egész.) Meg aki inkább kidobja a személyit, mert ha szól hogy nála maradt, a postaköltséget levonják a fizetéséből.

Hogy ne ilyen sötéten fejeződjön be, akartam keresni valami kedves témába illő képet, de ilyen nem létezik, úgyhogy örüljünk annak hogy máshol se jó.

socialized-medicine Operation how to downsize medicare

Ja meg az is pozitívum, és biztató, hogy a többség még mindig nem ilyen.

8 thoughts on “végstádium?

  1. Talán azért érződik katasztrófának az egészségügy helyzete, mert ott minden húsbavágó, minden hiba, rossz kommunikáció nagyon érzékenyen érint, amikor odakerülünk.

    Éppen ezért kellene megfizetni az ott dolgozókat, az általad fentebb leírt okok miatt: hogy nem egy NEC kazettás magnóról van szó, amit reparálni kell, elég, ha a végén megy, vagy kiderül, hogy nem javítható, és kész.

    Nem is tudom, azok hogy csinálják, akik ilyen körülmények között is “kesztyűs kézzel” bánnak a paciensekkel.

    • [Nimandi](#11512490): igen, de azért szerintem az is bosszantó ha a műszerész elbarmolja a videódat ahelyett hogy megjavítaná. jó az igaz hogy a hangnem nem érint annyira érzékenyen mondjuk egy butikban mint a rendelőben. legfeljebb nem megyek vissza többet (egyébként nekem van is ilyen hely)

    • De jó! Ahová telefonáltál, ott legalább van asszisztens. Nálunk olyan kevés van, hogy üveg alatt kéne tartani őket, nehogy bajuk essen.
      Ami meg a poszt lényegét illeti: persze, hogy aki fáradt, aki ki van zsigerelve, az többet hibázik, szakmailag is, meg kommunikáció terén is. Viszont ahhoz, hogy az orvos ne menjen át alázósba, az sem árt, ha a beteg is azzal a minimális tisztelettel, ne adj’ isten, jóindulattal közelít hozzá, mint amit tőle elvár.

    • [dr.Morcz](#11521185)
      abszolút. Ja és kifelejtettem a bejegyzésből, pedig oda terveztem, hogy az egyik ápoló mesélte hogy a mentősöknek meg épp most csökkent felére a fizetése, így lenyűgöző 350 forintos órabér jön ki mindennel együtt, ami már a mekdonaldzos eladókétól is elmarad. hurrá.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s